visszhang: koncert

Big Thief

Visszhang

„Ezt a dalt tegnap éjszaka írtam” – ezzel a mondattal kezdte Adrianne Lenker a Big Thief koncertjét a Sziget utolsó napján.

Vagány húzás így indítani egy nagysátras fellépést, ráadásul teljes zenekaros hangszereléssel hangzott el utána egy olyan szám, amely a kortárs indie rock üstökösének bármelyik lemezén elférne. A dalt követő ováció után sejteni lehetett, hogy aligha lesz ez rossz koncert, és szerencsére a kívánatosnál némileg karcsúbb közönség sem szegte a zenekar kedvét. Az öt nagylemeznél járó Big Thief pár éve már játszott a Szigeten, akkor furcsa módon a nagyszínpad délutáni sávjában léptek fel tűző napsütésben, a mostani esti sátras körülmények szerencsére sokkal kedvezőbbek voltak, még úgy is, hogy a fesztivál egyik legnagyobb nevének számító Fred Again játszott velük párhuzamosan. Most két új arc is volt a színpadon: a nemrég kiszállt basszusgitárost Justin Felton helyettesíti a turnén, és volt egy második dobos is, akinek a funk­ciója kevéssé derült ki a koncert során. Az együttes jóval karcosabban és zajosabban szólalt meg, mint amit a hallgató az életmű jelentős százalékát kitevő akusztikus-folkos dalai alapján várna. A stúdiófelvételek pedig mintha csak sorvezetők lettek volna időnként, nem egy dal percekig tartó, egymást figyelős improvizációban végződött, ami jól működött, bár a szett második felében néha kissé terjengőssé vált. A koncert azonban így is tele volt nagyszerű pillanatokkal, amelyek közül a kíséret nélkül énekelt Paul című dal, illetve a záródalként előadott Not katartikus fináléja volt a legemlékezetesebb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.