Visszhang: koncert

Black Foxxes

Visszhang

Az mindig baljós előjel, ha túl közel lehet leparkolni a Dürer Kert kapujához.

És valóban így van: úgy 50 ember előtt kezd az angliai Exeterből induló Black Foxxes. A lapunknak múlt héten nyilatkozó zenekarnak korábban nagy kiadós szerződése volt, mégis valahogy megmaradt underground státuszban. A sokkal nagyobb közönséget érdemlő együttes zenéjét nehéz meghatározni: bizonyos dalok a pszichedelikus rock kategóriájába esnek, a hosszabb tételeik kapcsán posztrockról is lehet beszélni, és persze ott vannak a korábbi, rövidebb indie-rockos számaik. A koncerten folyamatosan váltják egymást a csendes és a zúzós pillanatok, és egy-egy kiállás után a váratlan újraindulások már-már a horrorfilmek jumpscare sokkolásait juttatják a gyanútlan nézők eszébe. Mark Holley frontember néha suttogva, néha elkeseredetten ordítva énekel, Jack Barrett precízen kezeli a mélygitárt, Finn Mclean bizonyítja jazzdobosi múltját, a nemrég csatlakozott Sam Irvine pedig szintin és szaxofonon erősíti az összképet. Izgalmasnak ígérkezik az I Can’t Be Left Alone With It című, billentyűs intróval ellátott új dal, míg a legnagyobb sikert a „comfortably numb” szavakat nem véletlenül bevető, hosszú improvizálással tarkított Badlands aratja. A végén váltunk pár szót a merch cuccokat a turnébuszból áruló zenészekkel, ahol kicsit meglepődve fogadják egy magyar újságíró meglátásait a Waterboys hatásáról a zenéjükben, majd elárulják, hogy a negyedik album augusztusban érkezik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.