És valóban így van: úgy 50 ember előtt kezd az angliai Exeterből induló Black Foxxes. A lapunknak múlt héten nyilatkozó zenekarnak korábban nagy kiadós szerződése volt, mégis valahogy megmaradt underground státuszban. A sokkal nagyobb közönséget érdemlő együttes zenéjét nehéz meghatározni: bizonyos dalok a pszichedelikus rock kategóriájába esnek, a hosszabb tételeik kapcsán posztrockról is lehet beszélni, és persze ott vannak a korábbi, rövidebb indie-rockos számaik. A koncerten folyamatosan váltják egymást a csendes és a zúzós pillanatok, és egy-egy kiállás után a váratlan újraindulások már-már a horrorfilmek jumpscare sokkolásait juttatják a gyanútlan nézők eszébe. Mark Holley frontember néha suttogva, néha elkeseredetten ordítva énekel, Jack Barrett precízen kezeli a mélygitárt, Finn Mclean bizonyítja jazzdobosi múltját, a nemrég csatlakozott Sam Irvine pedig szintin és szaxofonon erősíti az összképet. Izgalmasnak ígérkezik az I Can’t Be Left Alone With It című, billentyűs intróval ellátott új dal, míg a legnagyobb sikert a „comfortably numb” szavakat nem véletlenül bevető, hosszú improvizálással tarkított Badlands aratja. A végén váltunk pár szót a merch cuccokat a turnébuszból áruló zenészekkel, ahol kicsit meglepődve fogadják egy magyar újságíró meglátásait a Waterboys hatásáról a zenéjükben, majd elárulják, hogy a negyedik album augusztusban érkezik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
