Visszhang: koncert

Black Foxxes

Visszhang

Az mindig baljós előjel, ha túl közel lehet leparkolni a Dürer Kert kapujához.

És valóban így van: úgy 50 ember előtt kezd az angliai Exeterből induló Black Foxxes. A lapunknak múlt héten nyilatkozó zenekarnak korábban nagy kiadós szerződése volt, mégis valahogy megmaradt underground státuszban. A sokkal nagyobb közönséget érdemlő együttes zenéjét nehéz meghatározni: bizonyos dalok a pszichedelikus rock kategóriájába esnek, a hosszabb tételeik kapcsán posztrockról is lehet beszélni, és persze ott vannak a korábbi, rövidebb indie-rockos számaik. A koncerten folyamatosan váltják egymást a csendes és a zúzós pillanatok, és egy-egy kiállás után a váratlan újraindulások már-már a horrorfilmek jumpscare sokkolásait juttatják a gyanútlan nézők eszébe. Mark Holley frontember néha suttogva, néha elkeseredetten ordítva énekel, Jack Barrett precízen kezeli a mélygitárt, Finn Mclean bizonyítja jazzdobosi múltját, a nemrég csatlakozott Sam Irvine pedig szintin és szaxofonon erősíti az összképet. Izgalmasnak ígérkezik az I Can’t Be Left Alone With It című, billentyűs intróval ellátott új dal, míg a legnagyobb sikert a „comfortably numb” szavakat nem véletlenül bevető, hosszú improvizálással tarkított Badlands aratja. A végén váltunk pár szót a merch cuccokat a turnébuszból áruló zenészekkel, ahol kicsit meglepődve fogadják egy magyar újságíró meglátásait a Waterboys hatásáról a zenéjükben, majd elárulják, hogy a negyedik album augusztusban érkezik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.