Visszhang: lemez

Bright Eyes: Five Dice, All Threes

Visszhang

Jonathan Franzen Szabadság című regényében a főszereplő, a szebb napokat látott egykori rocksztár 2002 környékén el­látogat egy Bright Eyes-koncertre, hogy megnézze, hogyan szórakozik a fiatalság.

Bár a főhőst a frontember Conor Oberst kifejezetten taszítja, ahogyan a „mély érzésű, elátkozott művész” szerepében tetszeleg, azt el kell ismernie, hogy a zenekar kiváló koncertet ad. A képzeletbeli este óta eltelt két évtized, az akkor még ifjú Oberst középkorú férfi lett, de elkerülte a hozzá hasonló helyzetből induló zenészek klasszikus útját: nem tért meg Istenhez, és az ivásról sem szokott le. A Bright Eyes ennek megfelelően még úgy sem változott sokat, hogy az énekes pár évre szünetre küldte a zenekarát, hogy szólóban és másokkal kollaborálva próbáljon szerencsét. Eredeti együttesével 2020-ban tért vissza, és a Down in the Weeds, Where the World Once Was nagy­zenekarral kiegészített szerzemé­nyei­vel szépen építgette tovább az életművet. A most megjelent Five Dice, All Threes album inkább a zenekar klasszikus lemezeinek – Lifted (2002); Im Wide Awake, Its Morning (2005)koszosabb indie-folkos hangzásához tér vissza. A zenére nagy panasz nem is lehet, Oberst démonokkal küzdő szövegei viszont tőle szokatlan módon kissé egyenetlenek. Néha mintha csak a szokásos cinikus paneleit puffogtatná az élet értelmetlenségéről, és ennek a lemez bő egyharmada kissé megissza a levét, de szerencsére néhány dalban (Hate, Tiny Suicides, Bas Jan Ader) megmutatja, hogy tudja ő ugyanezt elegánsan és szellemesen is csinálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."