Visszhang: könyv

Christian Oster: Az én nagy lakásom

Visszhang

Bár a magyar olvasóknak eddig ismeretlen volt, a francia szerző mögött évtizedes pálya, több felnőtteknek és még több gyerekeknek szóló regény áll.

Az 1999-es Az én nagy lakásom nem a legújabb műve, de az ismerkedéshez ideális. Főhőse – róla egyébként a legkevésbé a fő és a hős szavak jutnak eszünkbe – egy magát jelentéktelen és láthatatlan aktakukacként elkönyvelő harmincas, esetlen figura, aki az életének megélése helyett belevész a folyamatos tépelődésbe. E kisregényben a belső monológjába, a kizárólag önmagára reflektáló gondolatfolyamába kapunk betekintést. A mindig bizonytalan Gavarine napja a legbanálisabban indul: elveszti az identitása alapelemének tartott aktatáskáját, vele a lakáskulcsát, majd amikor barátnőjét próbálja sikertelenül elérni telefonon, arra jut, hogy a nő bizonyára elhagyta. Még ugyanezen a napon kiderül, hogy az állását is elvesztette, innen pedig elindul egy járatlan úton. Belesodródik egy furcsa uszodai találkozásba, amikor is élete szerelmének választ egy várandós nőt, Flore-t, akit aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve elkísér vidékre. Megindul a szülés, Gavarine kénytelen kizökkeni a gondolataiból, élete elkezd életté formálódni. Az, hogy Gavarine állandóan mindent túlgondol, két dolog miatt nem lesz végtelenül idegesítő: a szöveg (és a remek fordítás) rendkívül következetesen operál a szoros, rövid mondatokkal, és mindent áthat az erős önirónia.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk