A szerző több mint harminc éven át dolgozott kemény bűnözőkkel, s rendszeresen kérdezgették tőle, hogy kell-e ezeknek az ember alatti szörnyetegeknek segíteni. Adshead igazságügyi pszichiáterként és pszichoterapeutaként már a szakmai tanulóéveit is a hírhedt angliai börtönpszichiátrián, a Broadmoorban töltötte, ahová rögtön a tárgyalás után küldik az erőszakos bűncselekményt elkövetőket.
A szakember mindig küzdött a stigmák ellen, ezért is választotta mottónak Jung gondolait, miszerint „azért van gonoszság a világban, mert az emberek képtelenek elmondani a történetüket”. Adshead tehát megpróbálta ezekből a mások által született gonosznak vagy menthetetlen őrültnek bélyegzett súlyos elítéltekből kicsalogatni a történetüket. Sokszor sikerrel. De ahogy itthon, az erre fordítható erőforrások apadnak Angliában is, holott a gyerekkori traumáit gyújtogatásba fojtó asszony vagy a melegségét titkoló, és a szégyene miatt a szeretőit rendre feldaraboló férfi, illetve a gyerekpornót nézegető orvos és a többiek történetét olvasva egyértelműnek tűnik: a terápia valóban segít. A történeteket Eileen Horne újságíró segített formába önteni: szemfelnyitó olvasmány lett belőle. Döntéshozóknak egyenesen kötelező.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
