A szerző több mint harminc éven át dolgozott kemény bűnözőkkel, s rendszeresen kérdezgették tőle, hogy kell-e ezeknek az ember alatti szörnyetegeknek segíteni. Adshead igazságügyi pszichiáterként és pszichoterapeutaként már a szakmai tanulóéveit is a hírhedt angliai börtönpszichiátrián, a Broadmoorban töltötte, ahová rögtön a tárgyalás után küldik az erőszakos bűncselekményt elkövetőket.
A szakember mindig küzdött a stigmák ellen, ezért is választotta mottónak Jung gondolait, miszerint „azért van gonoszság a világban, mert az emberek képtelenek elmondani a történetüket”. Adshead tehát megpróbálta ezekből a mások által született gonosznak vagy menthetetlen őrültnek bélyegzett súlyos elítéltekből kicsalogatni a történetüket. Sokszor sikerrel. De ahogy itthon, az erre fordítható erőforrások apadnak Angliában is, holott a gyerekkori traumáit gyújtogatásba fojtó asszony vagy a melegségét titkoló, és a szégyene miatt a szeretőit rendre feldaraboló férfi, illetve a gyerekpornót nézegető orvos és a többiek történetét olvasva egyértelműnek tűnik: a terápia valóban segít. A történeteket Eileen Horne újságíró segített formába önteni: szemfelnyitó olvasmány lett belőle. Döntéshozóknak egyenesen kötelező.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
