Például annak, hogy 1300 helyett csak 1250 forint a félliteres üdítő, mert nem lehet visszaváltani a palackot. Meg annak is, hogy vannak rockzenekarok a lineupban. De igazából ez a legpozitívabb dolog, ami az Editors fellépéséről elmondható, ugyanis a Birminghamből indult együttes Chris Urbanowicz gitáros 2012-es kilépése óta folyamatosan veszít a relevanciájából. Ez már rég nem az a zenekar, amiért e sorok írója 17 évvel ezelőtt Bécsig autózott, de az is nyilvánvaló, hogy a hosszú ideig tartó kreatív széria kevesek kiváltsága.
Az irtózatosan fülledt levegőjű sátorban Tom Smith frontember és társai jó szokásukhoz híven talpig feketében lépnek színpadra és csapnak bele legutóbbi albumuk, a vérszegény EBM egyik dalába, a Strawberry Lemonade-be. Az ezt követő An End Has a Start alaposan felpörgeti a hangulatot, és nem sokkal utána a Bones, illetve az Eat Raw Meat = Blood Drool is jókora ovációt vált ki. De utána elkezd leülni a hangulat az újabb dalok miatt, társaságomból is többen a Nagyszínpadon zenélő Janelle Monae felé veszik az irányt. Közben az Editors tagjai feldolgoznak (az Adamski/Seal-féle Killert), és a legjobb lemezükről, a 2005-ös The Back Roomról csak a Munich című slágert adják elő. A fesztiválokon remekül működő Bricks and Mortar is kimarad, de a nem kis pátosszal felvértezett Smokers Outside the Hospital Doors, valamint a jó ideje záródalként eljátszott Papillon végül megmentik a bulit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
