Visszhang: sziget

Editors

Visszhang

A Szigeten örülni kell az apróságoknak. 

Például annak, hogy 1300 helyett csak 1250 forint a félliteres üdítő, mert nem lehet visszaváltani a palackot. Meg annak is, hogy vannak rockzenekarok a lineupban. De igazából ez a legpozitívabb dolog, ami az Editors fellépéséről elmondható, ugyanis a Birminghamből indult együttes Chris Urbanowicz gitáros 2012-es kilépése óta folyamatosan veszít a relevanciájából. Ez már rég nem az a zenekar, amiért e sorok írója 17 évvel ezelőtt Bécsig autózott, de az is nyilvánvaló, hogy a hosszú ideig tartó kreatív széria kevesek kiváltsága.

Az irtózatosan fülledt levegőjű sátorban Tom Smith frontember és társai jó szokásukhoz híven talpig feketében lépnek színpadra és csapnak bele legutóbbi albumuk, a vérszegény EBM egyik dalába, a Strawberry Lemonade-be. Az ezt követő An End Has a Start alaposan felpörgeti a hangulatot, és nem sokkal utána a Bones, illetve az Eat Raw Meat = Blood Drool is jókora ovációt vált ki. De utána elkezd leülni a hangulat az újabb dalok miatt, társaságomból is többen a Nagyszínpadon zenélő Janelle Monae felé veszik az irányt. Közben az Editors tagjai feldolgoznak (az Adamski/Seal-féle Killert), és a legjobb lemezükről, a 2005-ös The Back Roomról csak a Munich című slágert adják elő. A fesztiválokon remekül működő Bricks and Mortar is kimarad, de a nem kis pátosszal felvértezett Smokers Out­side the Hospital Doors, valamint a jó ideje záródalként eljátszott Papillon végül megmentik a bulit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.