Visszhang: színház

Egy életem – Szinetár Dóra

Visszhang

Az úgynevezett életrajzi stand-up formátuma egyszerű: népszerű emberek mesélnek önmagukról.

Minden rész pontosan másfél órás, ezen belül épül fel, az ötlet­adó és egyben a sorozat producere, Lévai Balázs szándéka szerint legalábbis, egy teljes pálya- és személyiségkép. Szinetár előtt eddig Mucsi Zoltán és Grecsó Krisztián mutatkoztak be. A színpadkép is puritán: jelen esetben viccelődnek is ezen: a kényelmes, terápiás szituációt idéző kanapé mellett képbe jön még egy babzsák (amelyből túlságosan nehéz lenne kimászni), egy bárszék (amelyre Szinetár fel sem tud ülni), illetve egy jógamatrac, amelynek valóban lesz is szerepe. Persze, hogy a megnyílások idején. Már ha beszélhetünk valódi vallomásosságról egy ilyen műsor esetén. Az nem kétséges, hogy rengeteg háttérmunka előzte meg a produkciót: nagyon jók a kiválogatott képek, a videóbejátszások is (főleg a pályakezdés idejéről), ezek az ügyes kommentárok mellett nemcsak nosztalgikusak, sokszor rettentően viccesek is.

De valami mégis hiányzik. Nem Szinetár előadásából: profin vezeti végig a közönséget az életén, ahogy egy musicalben áll helyt. Minden mondata, hangsúlya a helyén van, jó érzéke van drámához és komikumhoz, inkább a túlfinomítottság itt a baj, ami szerkesztői és műfaji kérdés. Semmibe nem merülünk el, nem tudunk meg többet Szinetárról, mint amit tudtunk már. Egy talk show, mely valódi, nem kicentizett érzésekkel operál, közelebb vihetett volna a valódi életéhez. S ugyanilyen szórakoztató lett volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.