Visszhang: színház

Egy életem – Szinetár Dóra

Visszhang

Az úgynevezett életrajzi stand-up formátuma egyszerű: népszerű emberek mesélnek önmagukról.

Minden rész pontosan másfél órás, ezen belül épül fel, az ötlet­adó és egyben a sorozat producere, Lévai Balázs szándéka szerint legalábbis, egy teljes pálya- és személyiségkép. Szinetár előtt eddig Mucsi Zoltán és Grecsó Krisztián mutatkoztak be. A színpadkép is puritán: jelen esetben viccelődnek is ezen: a kényelmes, terápiás szituációt idéző kanapé mellett képbe jön még egy babzsák (amelyből túlságosan nehéz lenne kimászni), egy bárszék (amelyre Szinetár fel sem tud ülni), illetve egy jógamatrac, amelynek valóban lesz is szerepe. Persze, hogy a megnyílások idején. Már ha beszélhetünk valódi vallomásosságról egy ilyen műsor esetén. Az nem kétséges, hogy rengeteg háttérmunka előzte meg a produkciót: nagyon jók a kiválogatott képek, a videóbejátszások is (főleg a pályakezdés idejéről), ezek az ügyes kommentárok mellett nemcsak nosztalgikusak, sokszor rettentően viccesek is.

De valami mégis hiányzik. Nem Szinetár előadásából: profin vezeti végig a közönséget az életén, ahogy egy musicalben áll helyt. Minden mondata, hangsúlya a helyén van, jó érzéke van drámához és komikumhoz, inkább a túlfinomítottság itt a baj, ami szerkesztői és műfaji kérdés. Semmibe nem merülünk el, nem tudunk meg többet Szinetárról, mint amit tudtunk már. Egy talk show, mely valódi, nem kicentizett érzésekkel operál, közelebb vihetett volna a valódi életéhez. S ugyanilyen szórakoztató lett volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.