Visszhang: színház

Egy életem – Szinetár Dóra

Visszhang

Az úgynevezett életrajzi stand-up formátuma egyszerű: népszerű emberek mesélnek önmagukról.

Minden rész pontosan másfél órás, ezen belül épül fel, az ötlet­adó és egyben a sorozat producere, Lévai Balázs szándéka szerint legalábbis, egy teljes pálya- és személyiségkép. Szinetár előtt eddig Mucsi Zoltán és Grecsó Krisztián mutatkoztak be. A színpadkép is puritán: jelen esetben viccelődnek is ezen: a kényelmes, terápiás szituációt idéző kanapé mellett képbe jön még egy babzsák (amelyből túlságosan nehéz lenne kimászni), egy bárszék (amelyre Szinetár fel sem tud ülni), illetve egy jógamatrac, amelynek valóban lesz is szerepe. Persze, hogy a megnyílások idején. Már ha beszélhetünk valódi vallomásosságról egy ilyen műsor esetén. Az nem kétséges, hogy rengeteg háttérmunka előzte meg a produkciót: nagyon jók a kiválogatott képek, a videóbejátszások is (főleg a pályakezdés idejéről), ezek az ügyes kommentárok mellett nemcsak nosztalgikusak, sokszor rettentően viccesek is.

De valami mégis hiányzik. Nem Szinetár előadásából: profin vezeti végig a közönséget az életén, ahogy egy musicalben áll helyt. Minden mondata, hangsúlya a helyén van, jó érzéke van drámához és komikumhoz, inkább a túlfinomítottság itt a baj, ami szerkesztői és műfaji kérdés. Semmibe nem merülünk el, nem tudunk meg többet Szinetárról, mint amit tudtunk már. Egy talk show, mely valódi, nem kicentizett érzésekkel operál, közelebb vihetett volna a valódi életéhez. S ugyanilyen szórakoztató lett volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”