Ezekhez csatlakozik most a Pixar első romkomja is, amelynek rendezője, Peter Sohn az interjúiban inkább Cher és Nicholas Cage 1987-es klasszikusát, a Holdkórosokat citálta: ahhoz hasonlóan az Elemiben is két, teljesen különböző világ találkozik egy valószínűtlen románc erejéig.
A helyszín Elemetropolisz, egy New York ihlette város, ahol együtt élnek a tűz-, víz-, föld- és levegőlakók; a hatalmas olvasztótégelyben mindennek és mindenkinek megvan a helye: a tűzlények például a város külső peremén alakították ki saját kis területüket, és nem szívesen vegyülnek másokkal. Hősnőnk, Parázs ráadásul a bevándorlólét szokásos kihívásaival szembesül: hogyan vigye tovább keményen dolgozó és érte mindent feláldozó szülei örökségét úgy, hogy közben a saját útjára is ráleljen. A véletlen, na meg egy szivárgó vízvezeték hozza össze Örvénnyel, a laza és kelekótya vízlénnyel, aki jobban nem is különbözhetne tőle, ennek ellenére hamar barátság, majd szerelem alakul ki köztük, miközben megpróbálják megoldani az Elemetropoliszra leselkedő csapás titkát is.
Az Elemi szinte minden vonatkozásában olyan jobb Pixar-filmek lenyomata, mint az Agymanók vagy a Lelki ismeretek: szereplői ismerősek, de nem emlékezetesek; a világa érdekesnek tűnik, de igazán nem ismerhetjük meg. A középpontban álló románcot animációs formában talán még nem láthattuk, élő szereplős formában viszont már ezerszer. Az alkotók ötlettelenségéről az is sokat elmond, hogy az eseményeket egy közegészségügyi ellenőrzés indítja be.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
