Visszhang: lemez

Everything Everything: Mountainhead

Visszhang

Az Everything Everything frontembere, Jonathan Higgs egyszer azt nyilatkozta, hogy ugyanakkora hatással volt zenéjére a Radiohead, mint a Destiny’s Child.

Bár a két hivatkozott előadó nem is állhatna távolabb egymástól, az énekes igazat mondott. A manchesteri zenekar másfél évtizede azzal a célkitűzéssel indult el, hogy kortárs popdallamokkal fűszerezett futurisztikus szintipopot fog játszani, és a koncepció azóta sem változott. Higgsék az utóbbi időben tele vannak ötletekkel: 2020 óta a Mountain­head már a harmadik nagylemezük. Az Everything Everything tagjai imádnak különböző koncepciók alapján anyagokat írni. Előző albumukon, a 2022-es Raw Data Feelen a mesterséges intelligencia volt az egyik alkotótársuk: egy brit kutató segítségével létrehoztak egy adatbázist, amelybe ugyanúgy betápláltak Konfuciusz-idézeteket, mint internetes hozzászólásokat, és ennek segítségével generáltak olyan dalszövegeket, amelyek alapján Higgs elkezdett valódi dalokat írni. A majdnem egyórás játékidejű Mountainhead egy elképzelt, elnyomott társadalomról szól, de a nyomasztó téma és a továbbra is jelen levő kísérletező hangzások sem gátolták meg az együttest abban, hogy pályafutásának legslágeresebb számait írja meg. Az esetek többségében ez nagyszerűen működik: ilyen a Cold Reactor, az Enter the Mirror vagy a TV Dog, de előfordul, hogy átesnek a ló túloldalára, és kissé olyan érzésünk van, mintha egy félkész New Order-alapot Phil Collins fejezett volna be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.