Visszhang: lemez

Frank Turner: FTHC

Visszhang

Több mint 15 éve hagyta ott első zenekarát, hogy szólókarrierbe kezdjen.

A folk-punk hagyományainak megfelelően kezdetben egy londoni klubban egyedül lépett fel egy akusztikus gitárral, de néhány év alatt a The Sleeping Souls nevű kísérőzenekarával sportcsarnokokat töltögető produkcióvá váltak. Az idén 40 éves dalszerző-énekes az első pár lemezén nem nagyon tudott hibázni, de a 2015-ben megjelent Positive Songs for Negative People óta kissé hullámzó teljesítményt nyújt. Előző két lemezén mintha mindenkinek próbált volna megfelelni a különböző stílusokba tett kirándulásaival, és emlékezetes dalból is jóval kevesebb volt ezeken, mint a korábbi anyagain. Az új album már a címében (FTHC – Frank Turner Hardcore) is a gyökerekhez való visszatérést ígéri, és az első dalok után két dologról meggyőződhetünk: nyilván a hardcore inkább csak az attitűdre vonatkozik, mint a zenére, de Frank Turner most tényleg dühösebb, mint az utóbbi tíz évben bármikor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.