Visszhang: lemez

Frank Turner: FTHC

Visszhang

Több mint 15 éve hagyta ott első zenekarát, hogy szólókarrierbe kezdjen.

A folk-punk hagyományainak megfelelően kezdetben egy londoni klubban egyedül lépett fel egy akusztikus gitárral, de néhány év alatt a The Sleeping Souls nevű kísérőzenekarával sportcsarnokokat töltögető produkcióvá váltak. Az idén 40 éves dalszerző-énekes az első pár lemezén nem nagyon tudott hibázni, de a 2015-ben megjelent Positive Songs for Negative People óta kissé hullámzó teljesítményt nyújt. Előző két lemezén mintha mindenkinek próbált volna megfelelni a különböző stílusokba tett kirándulásaival, és emlékezetes dalból is jóval kevesebb volt ezeken, mint a korábbi anyagain. Az új album már a címében (FTHC – Frank Turner Hardcore) is a gyökerekhez való visszatérést ígéri, és az első dalok után két dologról meggyőződhetünk: nyilván a hardcore inkább csak az attitűdre vonatkozik, mint a zenére, de Frank Turner most tényleg dühösebb, mint az utóbbi tíz évben bármikor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.