Visszhang: lemez

Gavin Friday: Ecce Homo

Visszhang

Gavin Friday frizurája és öltözködése egy időben megtévesztően hasonlított Bonóéra.

A hasonlóság nem véletlen: nemcsak több évtizedes barátság és szomszédság köti őket össze, hanem munkakapcsolat is. Friday ugyanis a U2 egyik művészeti vezetője, lévén az ír sztárzenekar akkora produkció, hogy náluk még ilyen pozíció is van. Gavin Friday is a 70-es évek végén kezdte zenei karrierjét, a Virgin Prunes nevű posztpunkegyüttes frontembere volt. Zenekarától a nyolcvanas évek második felében megvált, és ezzel véget ér a bonós analógiák sora: az excentrikus ír frontember debütáló szólólemezén (Each Man Kills the Thing He Loves, 1989) Maurice Seezer zeneszerzővel közösen egy furcsa, Brecht–Weill-dalokból táplálkozó, gótikus és sötét zenei világot teremtett.

A legutóbbi sorlemeze is hosszú kihagyás után jelent meg (Catholic, 2011), és noha elismerő kritikákat kapott, sokáig mégsem esett szó folytatásról. Most viszont kiderült, hogy Friday több mint egy évtizede molyolgatott most megjelent lemezén a Soft Cell-alapító Dave Ball-lal közösen. Az Ecce Homo egyszerre kilóg az életműből és mégsem. Az ezredfordulós tánczenéből inspirálódó, helyenként egészen döngölős alapok elsőre szokatlannak tűnhetnek, de Friday jellegzetes dallamai­val és vallomásos szövegeivel a diszkográfia logikus folytatásának érződik. A lemez legjobb dalai (Lovesubzero, Stations of the Cross, Ecce Homo) egyszerre idéznek meg egy letűnt világot és tűnnek frissnek, ami szép teljesítmény a jobbára rejtőzködő Gavin Friday-től. Felbukkanhatna kicsit gyakrabban is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.