Így mellőzheti az idétlen bajuszt, a Shakespeare után a krimi királynőjére rákapó Kenneth Brannagh-t, a jól ismert fordulatokat pedig felcserélheti mindenféle, a műfajra vonatkozó metautalással. Így aratott sikert a Gyilkos a házban a tévében, a Tőrbe ejtve pedig a moziban, és pont így operál a francia Gyilkos party is: adaptáció helyett eredeti forgatókönyvvel, amely egy percig sem tagadja Christie örökségét.
Jeanne építészként meghívást kap a különc milliárdos fényűző hajlékába: a Daguerre család társasjátékok készítéséből gazdagodott meg, most pedig szeretnék kastélyukat felújíttatni. Csakhogy a családfő gyilkosság áldozatává válik, a hatalmas hodály társasjátékká alakul: tilos elhagyni a birtokot, s három feladványt megoldva kell megtippelni, hogy ki a gyilkos, és mindenkinek kötelező részt vennie a játékban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
