Visszhang: film

Gyilkos party

  • SzSz
  • 2022. augusztus 10.

Visszhang

Ha manapság valaki Agatha Christie előtt akar tisztelegni, jobban jár, ha a konkrét regények helyett inkább a saját feje után megy

Így mellőzheti az idétlen bajuszt, a Shakespeare után a krimi királynőjére rákapó Kenneth Brannagh-t, a jól ismert fordulatokat pedig felcserélheti mindenféle, a műfajra vonatkozó metautalással. Így aratott sikert a Gyilkos a házban a tévében, a Tőrbe ejtve pedig a moziban, és pont így operál a francia Gyilkos party is: adaptáció helyett eredeti forgatókönyvvel, amely egy percig sem tagadja Christie örökségét.

Jeanne építészként meghívást kap a különc milliárdos fényűző hajlékába: a Daguerre család társasjátékok készítéséből gazdagodott meg, most pedig szeretnék kastélyukat felújíttatni. Csakhogy a családfő gyilkosság áldozatává válik, a hatalmas hodály társasjátékká alakul: tilos elhagyni a birtokot, s három feladványt megoldva kell megtippelni, hogy ki a gyilkos, és mindenkinek kötelező részt vennie a játékban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.