Visszhang: könyv

Kállay Eszter: Vérehulló fecskefű

Visszhang

A rövid, ám rendkívül tömör és koncentrált kötet verseiben nyomon követhetjük, ahogy az ösztönösség fokozatosan alakul át tudatos és határozott cselekvéssé

Az anyává válás egyik meghatározó szakaszának a végét kijelölő darabban teljesedik ki: „ez olyan növény, akit nem féltek már, aki bátran beszél”, pedig gyakran tényleg „olyat mutat, amit nagyon nem lenne / szabad”. A generációk óta öröklődő tabuk és berögzült elvárások világában legalábbis biztosan nem.

Második kötetében a szerző az elhallgatások és a néma hierarchiák nyomán újratermelődő szorongásokat igyekszik feloldani. A kismamaság társadalmi dimenzióit tematizáló a láthatatlanok földje például már első soraival eltávolítja a gyermekével sétáló anya bensőséges nyugalmát a később megjelenő férfialakok, a mosolyogva biccentő katona és elégedett bácsi ki nem mondott, mégis jelen levő álszent elvárásaitól: „milyen vak mindenki. kifehérlett szemük produktivitást követel, felügyel. (…) legyen elég, ahogy kisüt a nap egy üres játszótéren reggel.” A hasonló dinamikák és prekoncepciók mélyére ásó szövegeket sokrétűvé teszi, ahogy a mindennapok küzdelmessége a lopott pillanatok költészetén keresztül artikulálódik („hirtelen felindulásból írom most az összes verset / olyankor, amikor hiányzol, ez ritka élmény”), ami nyers őszinteségével a nagy ívű formai megoldások hiányát is poétikai programmá emeli: „amikor kimondtam, hogy a vers eszköz, és nem / tökéletesre csiszolt remekmű, / kiszakadt belőlem egymillió évnyi sóhaj.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.