lemez

Hélène Grimaud: For Clara

Visszhang

A francia zongoraművésznővel kapcsolatos kedvenc triviánk még mindig az, hogy farkasrezervátumot alapított a New York állambéli South Salemben.

Persze nem állítjuk, hogy farkaskalandok nélkül ne lehetne vadul zongorázni. Grimaud szerint a melléütésből sincs baj, ha szenvedélyből fakad, és noha ilyesmit nyilván nem hallunk a stúdiófelvételen, a rá jellemző, cseppet sem elítélendő önkényességet igen. Új lemezén Robert Schumann és Johannes Brahms művei hallhatók, két férfié, akik közel álltak Clara Wieckhez: előbbi a férje lett, a másiknak be kellett érnie a plátói kapcsolattal. Grimaud eszelős tempóban lát neki a Kreisleriana című sorozatnak (amiről Schumann maga mondta, hogy nem született volna meg az asszony ihletése nélkül), de a második tételben máris szívet melengető, szépen formált frázisokat hallunk tőle, a végére pedig belátjuk, hogy a művész koherens egészt alkotott a héttételes ciklusból. Éles kontrasztot képez a Schumann-opusszal Brahms Három intermezzója, amelyeknek törékeny dallamai olykor illékony, érinthetetlen formákat idéznek, a harmadik, komor cisz-moll darab pedig engesztelhetetlen sóvárgást. Végül kilenc Brahms-lied zárja a lemezt G. F. Daumer és August von Platen verseire: a zongoraművész tettestársa a német bariton, Konstantin Krimmel, aki erőlködés és affektálás nélkül tolmácsolja a szerelemről, szakításról és bánatról szóló melankolikus dalokat. Ragyogó album, de a borítófotón sütkérező előadó nem tud róla meggyőzni, hogy alapvetően mégiscsak szomorkás történetekről szól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.