Visszhang: film

Hellraiser

Visszhang

Clive Barker 1987-es Hellraiserje a horrorfilmek között is bizarr jószágnak számít.

A főként íróként tevékenykedő Barker a 70-es évek szado-mazo klubjainak vendégköréről mintázta cenobitáit, a túlvilági démonokat/angyalokat, akiket egy kirakós kockával lehet a Földre invitálni, és akik az érzékiség hajszolásának közepette már nem tudják megkülönböztetni a kínt a kéjtől. A 1987-es eredeti egy gonosz és sötét humortól sem mentes darab volt, ahol morálisan züllött, kéjsóvár emberek nyerték el méltó büntetésüket a viszonylag szenvtelen, saját vallási elveiket követő cenobiták keze által.

Most David Bruckner (Éjszaka a házban) támasztotta fel a szégyenteljes folytatásokba fulladt Hellraisert. Az új verzióban egy drogfüggő lány (Odessa A’zion) kaparintja meg a kockát, mely megnyitja a kaput a cenobiták purgatóriuma és a Föld között.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.