Nem nagy esemény, de azért fontos. A most kiadott változat is megjelent már, mégpedig a norvég klasszikus 2001-es, illetve 2003-as kétkötetes, reprezentatív magyar nyelvű drámagyűjteményében, amely köteteket azonban már antikváriumban sem kapni. Ibsen valahol a tananyag körül lófrál ma is, mégis, nagy drámai költeménye – legfrissebb fordításában, önálló kötetben – egyszerűen beszerezhetetlen volt.
Amúgy szép, hosszú a magyar Peer Gyntök sora: 1903-as első fordításától kezdve (Sebestyén Károly munkája) próbálkozott a dologgal még Patthy Károly és Hajdu Henrik is, aztán megszületett a talán legismertebb változat, Áprily Lajosé. Hogy Áprily milyen közvetítő nyelvből, vagy kinek a nyersfordítása alapján dolgozott, nem világos (norvégul nem tudott, az Ibsen korabeli dán–norvég kevert nyelvet pedig aligha tudta letapogatni). Költői erőtől duzzadó szövege számos erénye mellett az eredeti mű sok aspektusára nem akart vagy tudott kellő figyelmet fordítani.
A Magvető Kiadó „Színház az egész” c. sorozatának alapkoncepciója a klasszikus színművek újrafordításainak publikálása. (Ibsen eredetileg ugyan nem előadásra, hanem olvasásra szánta a művét.) A norvég specialista Kúnos László és a költő Rakovszky Zsuzsa színházi felkérésre született változata alighanem a legpontosabb, ha nem is a legsziporkázóbb magyar változat mind ez idáig.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
