Visszhang: lemez

Jonathan Tetelman: The Great Puccini

Visszhang

A chilei-amerikai énekesről azt mondják, a legnapocskásabb hang Luciano Pavarotti óta.

Fényes, bársonyos tenor, aki az olasz és a francia repertoárban érzi magát leginkább otthon. Tavalyi bemutatkozó albumáról szuperlatívuszokban beszéltek, most pedig máris itt az új, Puccini áriáival.

A lemezkészítők mindent elkövettek, hogy főhősük megannyi erősségét kiemeljék: Rodolfo szerepében gyengéd és meghatódott („Che gelida manina”), a Tosca Levéláriájában szárnyal, mint egy elfogódott költő, a dicsőséges Nessun dormából meg csak a kórus hiányzik. Pedig a vendégszólisták számosak: a Bohémélet harmadik felvonásából elhangzik a négyes, Mimì szerepére a balzsamos torkú Federica Lombardi, A fecske duettjére pedig a litván születésű Vida Miknevičiūtė ajánlkozik. Mindehhez a kiváló Prágai Filharmonikusok zenél, a dirigens Carlo Rizzi.

A lemezt hallva aztán elbizonytalanodik az ember, mert hiába a remek kiállás és a gavalléros termet, amely ha kellően izmos egóval párosul, máris félsiker az operaműfajban – valami hiányzik. Nem a hang, az kellően erős és átütő, a magas lágéban ugyan néha erőltetett, de stúdióban még tiszta is, és az olasz nyelv hangsúlyai helyükön vannak. Az itt-ott felbukkanó manírok árulják el a tenort, amelyeket alighanem változatos helyekről, s főként Pavarottitól kölcsönzött. De hát mit is tehetne? Alighanem így is, úgy is a régi nagyokhoz fogják hasonlítani, s ha megöregszik és szerencsés lesz, talán hozzá fognak hasonlítani másokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.