Visszhang: lemez

Jonathan Tetelman: The Great Puccini

Visszhang

A chilei-amerikai énekesről azt mondják, a legnapocskásabb hang Luciano Pavarotti óta.

Fényes, bársonyos tenor, aki az olasz és a francia repertoárban érzi magát leginkább otthon. Tavalyi bemutatkozó albumáról szuperlatívuszokban beszéltek, most pedig máris itt az új, Puccini áriáival.

A lemezkészítők mindent elkövettek, hogy főhősük megannyi erősségét kiemeljék: Rodolfo szerepében gyengéd és meghatódott („Che gelida manina”), a Tosca Levéláriájában szárnyal, mint egy elfogódott költő, a dicsőséges Nessun dormából meg csak a kórus hiányzik. Pedig a vendégszólisták számosak: a Bohémélet harmadik felvonásából elhangzik a négyes, Mimì szerepére a balzsamos torkú Federica Lombardi, A fecske duettjére pedig a litván születésű Vida Miknevičiūtė ajánlkozik. Mindehhez a kiváló Prágai Filharmonikusok zenél, a dirigens Carlo Rizzi.

A lemezt hallva aztán elbizonytalanodik az ember, mert hiába a remek kiállás és a gavalléros termet, amely ha kellően izmos egóval párosul, máris félsiker az operaműfajban – valami hiányzik. Nem a hang, az kellően erős és átütő, a magas lágéban ugyan néha erőltetett, de stúdióban még tiszta is, és az olasz nyelv hangsúlyai helyükön vannak. Az itt-ott felbukkanó manírok árulják el a tenort, amelyeket alighanem változatos helyekről, s főként Pavarottitól kölcsönzött. De hát mit is tehetne? Alighanem így is, úgy is a régi nagyokhoz fogják hasonlítani, s ha megöregszik és szerencsés lesz, talán hozzá fognak hasonlítani másokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.