Működhet jól egy köztársaság, amelyet szélhámosok, szentimentális gengszterek és jó szándékú emberek vállvetve hoztak össze? A könyvben százmilliók remélik, hogy igen, és mintha tényleg lehetne bízni abban, hogy a történet jó véget ér. Hiába olvassuk a szerző hivatkozásait visszaemlékezésekre, levelekre, látjuk a fotókat, térképeket a gyönyörűen kivitelezett könyvben, azért inkább regényként olvassuk. A valóság Kínában jobb regényíró, mint mifelénk. Egyáltalán nem tart a giccses helyzetektől, és kiderül, a legismertebb kínai „tündérmese” is valóság: létezett a három nővér, az első kínai metodisták közül való apa lányai, akik egymást segítve – néha olyan férfiak oldalán, akik milliós seregeknek parancsolva egymás életére törtek – meghatározták Kína 20. századát. Ez a Szung Aj-ling, Szung Csing-ling, Szung Mej-ling és a fiúk csodálatos, léha vagy aljas dolgait, és legfőképp érzelmeit dokumentáló történelemkönyv sokat nem időz el egy-egy eseménynél, de nagyon szépek a lassításai – és finom, keserű tárgyilagossága is megfog, például ahogy egy-egy villanásra érzékelteti a nép tengernyi, hiábavaló fájdalmát. A lányok egy ideig jóban vannak, olykor távolodnak egymástól, nem mindig annak megfelelően, ahogy fordul a politika. A világhelyzeten túl a kultúrájukból kilépett, tévelygő, tanult, mégis faragatlan embereken múlt, hogy Kína története így alakult.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
