Visszhang

Egy cseppnyi büszkeségre okot adhat, hogy a tíz éve, Berlinben alakult vonós trió magyar szerzők műveiből készít lemezt.

A film Giovanna (Monica Bellucci) halálával és feltámadásával kezdődik, s a halál, öngyilkosság, öregedés, feledés kérdéskörét boncolgatja abszurd jelenetek egymásra halmozásával.

A négytagú ausztrál pszichedelikus jazz-funk-soul zenekar mindig megosztotta kritikus befogadóit.

„Ezt a dalt tegnap éjszaka írtam” – ezzel a mondattal kezdte Adrianne Lenker a Big Thief koncertjét a Sziget utolsó napján.

„Mikor vált önigazolássá az irónia? / És mikor identitássá a fájdalom?” – talán ez a kötet két legfontosabb kérdése (Úri muri).

Zachary Wigon pszichológiai thrillere/szexkomédiája szándékosan kicsi ambíciókkal operál.

Sam H. Freeman és Ng Choon Ping feszült és szexi filmje szinte már megbotránkoztató módon ábrázolja a vágy, a gyűlölet és a hatalom kényelmetlen összefonódásait.

Doug Liman rendezőtől kétféle filmre számíthatunk: vagy egy egészen jó, emlékezetes őrültség következik, vagy egy kínosan középszerű produkció.

A 2016-os Virsliparti azt vizsgálta, hogy mi az élet értelme – tette mindezt egy rakás, a szupermarket polcain életre kelt étel, na meg a 18-as karikát bőven kimerítő szexuális poén segítségével.

Aya az esküvőjéről megy világgá.

A Crack Cloud története nem mondható szokványosnak.

Nehéz visszaidézni, mikortól vált nagyjából lehetetlen vállalkozássá a székelyekről és úgy általában a határon túliakról értelmesen beszélni Magyarországon.

„Gyertek, hív Bob, építkezzünk! Gyertek, hív Bob, kezdjük hát!”

Furcsa DJ, szerencsétlen figura.