visszhang: könyv

Locker Dávid: Beszédkényszer

Visszhang

„Mikor vált önigazolássá az irónia? / És mikor identitássá a fájdalom?” – talán ez a kötet két legfontosabb kérdése (Úri muri).

Mintha itt érezte volna meg az elsőkönyves szerző, hogy egy kicsit sok volt a részeges vershelyzet („Fél nyolc felé kikértük az első fröccsöt, / és a munkáról kezdtünk panaszkodni”; „Három részeg huszonéves ül a nappaliban, / és az irodalomról beszélget”), amelyek egymásutánja a sérelmeket és a szorongásokat is elbagatellizálja. Hiába szögezi le a Lectori salutem!, hogy nincs lírai én, ha a hasonló részek végig az olvasó közelengedése ellen dolgoznak. Így még zavarba ejtőbb például arról olvasni, hogy a szerző olyanná szeretne válni, „akinek a szobraihoz nemzeti ünnepekkor / koszorúzni járnak a lányok”.

Formailag és tartalmilag egyértelműen az Így neveld a magyarod című hömpölygő prózavers a kötet legizgalmasabb darabja. Egymás szavába vágva harsog itt mindenki, akit a beszélő addig épp kizárni próbált a gondolataiból. Csak egy ilyen ordítozás után jöhetnek azok a versek, amelyek végre felismerik, hogy vannak fontosabb dolgok az intellektuális társaságokban elszívott cigarettáknál, az írótáborokban elfogyasztott söröknél, az idézetek halmozásánál és az idézetek halmozására való reflektálásnál. Kerek lesz a történet. És még azt is megengedi, hogy a kötet utolsó mondata a csöndet magasztalja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).