Visszhang

Miután Rian Johnson újra feltalálta Agatha Christie-t (Tőrbe ejtve; Az üveghagyma), feltámasztja nekünk Columbót is.

Bartók Brácsaversenyével egyetlen baj van: az, hogy nem Bartók írta.

Az Atlanta harapós popkultúra-kritikája, szürreális tónusai és önmagát is megmosolygó egzisztencializmusa után magas elvárásaink lehettek a Rajzással kapcsolatban.

A kötet verseiben a lírai én a közvetlen környezetére fókuszál.

Sylvester Stallone televíziós bemutatkozásában olyannyira testhezálló szerepet játszik, hogy néha szintje látjuk, amint megereszt egy ásítást.

Néhány évvel ezelőtt Iggy Pop azt nyilatkozta, hogy az újonnan felbukkant zenekarok közül a brit Sleaford Mods az abszolút kedvence.

Scott Beck és Bryan Woods filmje az elejétől a végéig olyan, mintha egy kisgyerek fejéből pattant volna ki; de nem a varázslatos, igéző értelemben.

„Kíváncsian várjuk jövőre a második évadot”

A korral együtt haladás témája a lusta moderátorok Jolly Jokere, lévén a progresszió iránya, de még a ténye is hevesen, ráadásul parttalanul vitatható.

A zongora egyik elődje, a mindössze négyoktávos klavikord divatos és korszerű kellék volt egy 18. századi zenekedvelő családnál, így bizonyára Bachéknál is.

Két sarkalatos tételt fogalmaz meg 1927-ben Az elementáris zene című kiáltvány Kassák aktuális folyóiratában.

A fiú túl van egy szokványos partinumerán, a lány erőszakként élte meg a kényelmetlen, személytelen együttlétet.

Szabó Bálint jazzgitáros együttese 2020-ban megjelent első lemezén temperálatlan, tiszta hangolásokkal kísérletezett, a második album ennek a „piszkos” párja.

„Ez nem egy sima folytatás. Mert már senki sem csinál sima folytatásokat. Ez itt egy franchise!” – fejtegeti egyik szereplőnk, amikor néhány késelés után összeül a kupaktanács.