Visszhang

Már régóta csak az a kérdés az Elbow-val kapcsolatban, hogy jó vagy nagyon jó lesz a következő lemez.

Kelemen Kristóf ötödször rendez a Trafóban, most épp közösségi színházat, Brecht A rendszabály című tandrámája nyomán.

Kirill Szerebrennyikov rendező megosztó produkciójában egy orosz büntetés-végrehajtási központba száműzte a Grál-lovagot...

A valóságbeli tájékozódásra is csak filmélmé­nyei­nek koordináta-rendszerében képes mozibubus viszontagságait tárgyaló zsáner alapesete Woody Allen.

Az angol királyi család szerepe jó nagy átalakuláson ment át a fennállása óta, ma már inkább csak tévésorozatok és filmek témaadójaként látja hasznukat az ember.

Sydney Sweeney az Eufória és A Fehér Lótusz című sorozatok után még csak ígéretes üdvöskének számított, az Imádlak utálni, a Madame Web és a Szeplőtlen óta viszont már egyértelműen ő Hollywood új női világsztárja.

Hogyan lehet egy társadalomtudományi, antropológiai kutatást és e kutatás filozófiai következtetéseit levonó sikerkönyvből játékfilmet készíteni?

Marija Kavtaradzė filmje mintha egy kamasz szerelem története volna.

A közkeletű bölcsesség szerint, ami úgy néz ki, mint egy buta tinifilm – sőt még a címe is olyan –, az tényleg az.

Minden kutya egyéniség, persze nem csak a mesékben.

Múlt heti lapszámunkban azt bizonygatta Jason „Spaceman” Pierce, hogy nagyon várja a Spiritualized első magyarországi koncertjét.

Az öntörvényű festőnek hiába rendez kiállítást testi-lelki jó barátja, művészetének csodálója, az elkötelezett galériatulajdonos, a negatív kritikáktól megsértődő piktor azt az egyetlen vásárlót is elüldözi, aki hajlandó volna pénzt adni egy vásznáért.

Nyolcévesen írta első dalát Adrianne Lenker, s még tizennégy sem volt, amikor debütáló lemezét rögzítette.

A hatásra törekvő film­készítőknek manapság már nem muszáj kopóként kajtatni a vászonra vihető sztorikat.