Visszhang: koncert

Monastery

  • Tóth Béla István
  • 2025. március 5.

Visszhang

Ők adták ki ’92-ben az első hivatalos magyarországi death metal lemezt.

Annak alapján, amit a zalaegerszegi Monastery zenekarról tudni lehet és érdemes, joggal hihettük, hogy a 35 éves jubileumi koncertjük a Dürer nagytermében lesz, de őszintén szólva még a kisterem sem telt meg rendesen, ráadásul a három előzenekar (Kint a Bárány, a Devoid és az Old Remorse) koncertjén a hangulat is csak pislákolt. A 2020 óta újra aktív és valósággal megtáltosodott Monastery azonban olyan műsort adott, amely annak ellenére, hogy rétegzene, több elismerést érdemel. Ők persze egyáltalán nem foglalkoztak ezzel, ugyanolyan elánnal játszották a számaikat, mintha most is az Atheist, a Cryptopsy vagy a Belphegor nemzetközi turnéján adnák elő azokat, ahogy korábban, estéről estére, sok száz ember előtt.

A rövid intrót követően a Faceless Nothinggal indítottak a 2023-as >From Blood lemezről. Már ez egymagában több energiát szabadított fel, mint az előzenekarok összes száma együttvéve. Játszották ugyan a klasszikus címadó dalt (Far from Christ) az említett ’92-es debütlemezről, a Fall Apart single-t és pár szerzeményt a 2020-as Divine Damnationről, de a tizenkét számos műsor fő részét mégis a >From Blood dalai alkották, végül aztán a Greed Killing című, Napalm Death-feldolgozással zártak.

Ritkán hallani ilyen precíz, jól összeválogatott dalokból álló, egy-egy számon belül is feszültséget keltő műsort, amelynek az erejét a dalok közt bejátszott finom átkötők csak még tovább fokozzák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.