Visszhang: koncert

Kurtág 98

Visszhang

Életkora nem csökkenti Kurtág György alkotókedvét.

Az évfordulóra azonban nem kellett új művet komponálnia: a 2004-ben elkészült Hipartita című, szólóhegedűre írt, 8 tételes darabját, noha már lemezre került és több helyen is bemutatták világszerte, azóta is, pontosan húsz éve formálja-javítgatja. A darabot Kikucsi Hiromi előadóművésznek írta – a japán hegedűs nevére utal a cím is –, és úgy rendelkezett, hogy az ő életében a darabot csak és kizárólag Kikucsi adhatja elő nyilvánosan. Az előadót azóta is évente tanította, de mára úgy érezte, erre már nincs szükség. A színpad berendezése hozzájárult a lenyűgöző hatáshoz: az előadó a félkörben elhelyezett kottapultokon elhelyezett kották előtt sétált végig. Kurtág, gyönyörű gesztusként, leválasztotta a 8. tételt, s az külön darabként hangzott el az idén 80 éves Eötvös Péternek ajánlva.

A koncert második fele a népzenéé volt, s ebből a részből magasan kiemelkedett Szokolay Dongó Balázs játéka, aki a legkülönbözőbb népi fúvós hangszereken adott elő népzenei alapú improvizációkat, a kiváló Lukács Miklós cimbalomjátékának kíséretében. A cimbalmot az improvizációiról és invenciózus játékáról szintén híres játékos minden módon és minden lehető helyen érintette, színes környezetet teremtve a fúvós hangszereknek. Ennek a blokknak a koronájaként Bartók jól ismert Román népi táncok című darabját adták elő, sziporkázóan sokféle megközelítésben. Az utolsó részben a román Zvoane Bănățene zenekar játszott egy összeállítást különböző romániai és erdélyi területek népzenéjéből.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)