A derék skótoknak külön backstage jár, lényegében megközelíthetetlenek. Így marad a koncertélmény, valamint a leghangulatosabb hazai fesztiválhelyszín rövid feltérképezése. A Fekete Zaj nagyon szép helyen fekszik, a közvetlen területén három színpad található, de van egy-két külső toldaléka is. A kisebb színpadokon belepillantunk Boebeck, a Tenger és a Maustetytöt fellépésébe – a finn indie-pop lányduó ezzel a névvel valószínűleg nem fog nagy nemzetközi karriert befutni. A Jesus and Mary Chain fél 10-kor indítja első magyarországi fellépését a felkelő szuperhold megvilágításában. Jim Reid keveset szól a közönséghez és továbbra is igazolja, hogy 40 évnyi tapasztalat ide vagy oda, ő az egyik legintrovertáltabb frontember a könnyűzene történetében. Bátyja, a 65 évesen is boglyahajú William szokás szerint hátrébb pozicionálja magát, a Jesus feliratú erősítők elé, a minél erőteljesebb gitártorzítás érdekében. A három kísérő zenésszel fellépő testvérpárt különösebben nem hatja meg, hogy először járnak erre: bőven játszanak a Glasgow Eyes című idei új albumról, csak szolidan adagolva a klasszikusokat. Hozzák a megszokott magas színvonalat, és a vége felé még egy meglepetés is belefér: Jim a Just Like Honey című slágert Beck Zoli lányával, azaz Boebeckkel adja elő duettben.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
