Visszhang: lemez

Marika Hackman: Big Sigh

Visszhang

A félig finn, félig brit Marika Hackman tíz évvel ezelőtt jelentette meg debütáló lemezét.

A lemez az Alt-J állandó producerével, Charlie Andrew-val készült. Hackman még csak a húszas éveinek legelején járt akkor, de már legelső, sötét atmoszférájú art-pop dalaival is megmutatta, hogy ő nemcsak egy újabb szomorkás énekes-dalszerző, hanem sokkal komolyabb vízióval bír. A következő két albumán (I’m not Your Man, 2017; Any Human Friend, 2019) felszabadultabb oldalát hallhattuk, és az alternatív rock és az elektronika irányába is bátran kalandozott, de a pandémia alatt az addig meglehetősen termékeny énekes komoly alkotói válságba került. 2020-ban kiadott egy feldolgozáslemezt, az új anyagával pedig annyira nem haladt, hogy egy nyilatkozata szerint sokszor attól tartott, hogy soha nem fog újra írni. A gát aztán átszakadt, de a Big Sigh így is lassan, több mint két éven át készült. Ha szerzőként nem is indult nagyon magabiztosan a folyamat, producerként annál inkább magára talált Hackman: ez az első albuma, amelyet saját maga gondozott némi külső segítséggel. Nem a legkönnyebben fogyasztható lemeze; van rajta két egészen slágeres dal (No Caffeine, Slime), de a többi lassan, méltóságteljesen hömpölyög, a rendre belépő kamarazenekar pedig fokozza a melankolikus hangulatot. Marika Hackman eddigi anyagain sem kedvelte az állóvizet, a Big Sigh viszont határozottan új fejezetet nyitott az életműben: csendesebbé és merengősebbé vált a zenéje.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.