(Élősködők, Tőrbe ejtve, A szomorúság háromszöge), imádjuk imádni őket (A pletykafészek, Bridgerton), de a legjobban persze a kettőt együtt szeretjük (Saltburn, A tehetséges Mr. Ripley, Utódlás). A Dark forgatókönyvéért is felelős Daphne Ferraro (és az eredeti ponyvát szerző Mona Kasten) megérzett valamicskét a korszellemből: kicsit szelídebben vájkálnak a tinik titkos szexuális kalandjaiban (mint azt tette az Eufória vagy a Riverdale), de hagyják magukat megihletni az osztálykülönbségeken átívelő szerelemtől (annyit persze nem adnak a nüanszokra, mint az Egy nap). Ha jól kevernék az innen-onnan elcsent összetevőket, egészen szórakoztató eszképizmus is kerekedhetne a Maxton Hallból.
Az alaphelyzet senkit sem fog meglepni: Ruby (Harriet Herbig-Matten) tehetséges, de szegény ösztöndíjas diák a patinás Maxton Hall középiskolában. Minden vágya bejutni az Oxfordra. Jamesnek (Damian Hardung) viszont életében semmiért sem kellett megdolgoznia, hála adoniszi külsejének és szülei vagyonának. A két fiatal útja keresztezi egymást – először ellenségekként –, de a megvetéstől izzó szóváltások hamar flörtölésbe fordulnak… Mindez ezredjére is szexi és szórakoztató lenne, ha az alakításokba kicsit több élet szorult volna. A színészgárda enervált, és fájdalom, de a két főszereplő között sem repkednek a szikrák. Nevetni leginkább csak kínunkban tudunk, főleg a német szerző elképzelte brit elitiskola miliőjén. Inkább nézzük újra századjára A pletykafészket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
