Visszhang: tévésorozat

Nem versz át

Visszhang

Nincs új a nap alatt, ám ez nem tartja vissza a meglepetés erejére építő krimik és thrillerek alkotóit a tömeggyártástól – mellesleg be is jön a számításuk.

Például a Nem versz át is akkora siker, mintha csigaszemünk nem szokott volna a Gyanú, az Átutazó vagy az Utolsó szavai című sorozatok birizgálásához, nem is beszélve Harlan Coben ezt megelőző, képernyőre született művei­ről. A netflixes házi író csak úgy ontja magából az adaptálnivalót (Örökre eltűnt, Az erdő, Maradj mellettem, Az idegen) az akut, de veszélytelen izgalmak kedvelőinek.

Maya, a leszerelt katona, élete legnehezebb időszakát éli. Néhány hónapja nővérét veszítette el, most pedig szerető férjét. A temetés után azonban meglátja őt egy bébicsősz kamerafelvételén.

A gyásszal furcsán jól bíró nő napjait ráadásul nehezíti, hogy a két gyilkosság között összefüggés látszik húzódni, ami nem csak őt, de a munkájának élő nyomozót is ébren tartja.

Ha a szerkezet ennyire előformázott, akkor biztosan a tartalom lesz egyedi és jól kidolgozott, gondolhatnánk. A Nem versz át viszont, angol sorozat volta ellenére sem különösebb humorral, sem a hétköznapi emberek árnyalásával nem nyűgöz le (ez alól kivétel a basset hound-képű detektív, aki olykor kárpótol a többi figura tompaságáért). A produkció minden kapacitását a fordulatokra és a kiszámíthatatlanságra fordítja, rejtélyét, kávézaccos műanyag pohara alá rejtve azonban olyan bravúrosan keveri, hogy minden hibája ellenére akár végig is élvezhetjük ezt a nyolcrészes itt a piros, hol a pirost.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.