Visszhang: tévésorozat

Nem versz át

Visszhang

Nincs új a nap alatt, ám ez nem tartja vissza a meglepetés erejére építő krimik és thrillerek alkotóit a tömeggyártástól – mellesleg be is jön a számításuk.

Például a Nem versz át is akkora siker, mintha csigaszemünk nem szokott volna a Gyanú, az Átutazó vagy az Utolsó szavai című sorozatok birizgálásához, nem is beszélve Harlan Coben ezt megelőző, képernyőre született művei­ről. A netflixes házi író csak úgy ontja magából az adaptálnivalót (Örökre eltűnt, Az erdő, Maradj mellettem, Az idegen) az akut, de veszélytelen izgalmak kedvelőinek.

Maya, a leszerelt katona, élete legnehezebb időszakát éli. Néhány hónapja nővérét veszítette el, most pedig szerető férjét. A temetés után azonban meglátja őt egy bébicsősz kamerafelvételén.

A gyásszal furcsán jól bíró nő napjait ráadásul nehezíti, hogy a két gyilkosság között összefüggés látszik húzódni, ami nem csak őt, de a munkájának élő nyomozót is ébren tartja.

Ha a szerkezet ennyire előformázott, akkor biztosan a tartalom lesz egyedi és jól kidolgozott, gondolhatnánk. A Nem versz át viszont, angol sorozat volta ellenére sem különösebb humorral, sem a hétköznapi emberek árnyalásával nem nyűgöz le (ez alól kivétel a basset hound-képű detektív, aki olykor kárpótol a többi figura tompaságáért). A produkció minden kapacitását a fordulatokra és a kiszámíthatatlanságra fordítja, rejtélyét, kávézaccos műanyag pohara alá rejtve azonban olyan bravúrosan keveri, hogy minden hibája ellenére akár végig is élvezhetjük ezt a nyolcrészes itt a piros, hol a pirost.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.