Visszhang: lemez

Oliver Sim: Hideous Bastard

  • - minek -
  • 2022. szeptember 14.

Visszhang

A varázsos hangú Romy Madley Croft gitáros mellett az őt tökéletesen kiegészítő Oliver Sim énekes-basszusgitáros és Jamie xx, a kivételes muzikalitással bíró elektronikus zenekészítő…

Nos, ők a The xx, amely öt éve nem adott ki saját zeneanyagot. Szerencsénkre Jamie xx addig noszogatta Simet, amíg az megírta, feljátszotta és felénekelte első szólólemezét – Jamie xx teljes produceri támogatásával. Nagy kár lett volna, ha Sim makacsabb, és nem áll kötélnek, mivel megfosztott volna minket egy különleges hangulatú, remek dalokkal teli albumtól, amely az énekes féltve őrzött titkaiba és emlékeibe is beavat. Nem kell messzire menni, hiszen az albumot nyitó Hideous nem csupán egy megkapó melódiába csomagolt nagyszerű dal, de Sim ebben vall először arról, hogy 17 éves kora óta él együtt a HIV-vírussal, ráadásul a végén – a nyomaték kedvévért – a maga emblematikus, négy évtized alatt mit sem kopott falzettjével beszáll Jimmy Sommerville is. De azért sem sértődtünk volna meg, ha Sim gyakrabban juttatja eszünkbe anyazenekarát, de a Hideous Bastard dalai sokszor egészen más vizekre vezetik a hallgatót. Szépen kibontakozó gitár- és zongorafutamokat hallunk, miközben néha erősebben elektronikus a dalok váza anélkül, hogy a határozott ritmus dacára egy pillanatra is elektronikus tánczenének vélnénk azokat. Sim hol melankolikus, hol szarkasztikus tónusú hangja végig uralja a lemezt, amely minden személyességével együtt úgy hatol szinte a bőrünk alá, hogy egy pillanatra sem lesz zavaró vagy tolakodó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.