A másodikat és a harmadikat Yuja Wang korábban is rögzítette már, de az idei kiadványon, amely a Gustavo Dudamel karmester vezette Los Angeles Philharmonic kíséretével készült, érettebb és kiforrottabb hangot mutat, mint bő egy évtizede, amikor elsősorban lehengerlő virtuozitásáért, ujjainak szélsebes pattogásáért méltatták. Az új lemez ráadásul koncertfelvétel, egy év eleji turné állomása a Walt Disney Hallban. A körút csúcspontja ugyan a New York-i Carnegie Hall volt, ahol a zongoraművész egyetlen maratoni napon mind az öt művet előadta –, ám ez a felvétel az, amelyik hangzásában a stúdióban rögzített anyagokkal vetekszik. Dudamel együttese kiváló partner az ezüstösen csiszolt I. zongoraverseny szeszélyes hangulatváltásaiban, a II. versenyművet pedig csillogó, energikus fináléjáért dicsérhetjük. De furcsa módon ennek a c-moll hangnemű koncertnek a lassú tételéből – amely All By Myself címen, giccses popdalként élte második életét – hiányzik az igazán elmélyült líraiság. Míg a IV. zongoraverseny daraboltságát nyugodt szívvel foghatjuk a kompozíció tökéletlenségére, a III. zongoraverseny nyitóütemeiben a megfoghatatlan misztikumot nehéz nélkülözni. Pedig Yuja Wang a d-moll versenymű későbbi szakaszaiban parázsló és eleven, a Paganini-témára komponált Rapszódiában pedig bravúros előadással szolgál.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
