Már első megjelenéseikkel – mindenekelőtt az 1993-as Quique című albummal – lenyűgözték a publikumot és a kritikusokat is. A 70-es, 80-as évek német kraut és dub hangzását ötvözték a shoegaze gitárzenével, és a kilencvenes évek elején virágkorát élő ambient/IDM elektronikával. Az alapvetően gitározó és mindenféle elektronikus eszközt manipuláló, zeneszerző Mark Clifford, illetve a gitáron és az énekhangját ugyancsak hangszerként használó Sarah Peacock alaptagnak számított a zenekar leállásokkal és átmeneti hiátusokkal tarkított pályafutása során. Jó ideje velük zenél két japán muzsikus, a már legutóbbi, Seefeel című, 2011-es albumukon is közreműködő Iida Kazuhisa dobos és Isihara Sigeru (DJ Scotch Egg) basszusgitáros is. Ha meghallgatjuk az új, rövidre szabott, de annál tartalmasabb mini LP-jüket (Everything Squared), nyilvánvaló, hogy a takarékos kivitel egyáltalán nem ment a minőség rovására. A korai időszakukat megidéző, nem annyira klasszikusan, inkább túlvilágian szép szerzemények finom szerkezetében minden hangnak (legyen hangszeres, elektronikus vagy emberi) megvan a pontos helye és funkciója. A zene ritmusát és frekvenciáját könnyű felvenni, így együtt lüktetünk a lassabb-gyorsabb tempókkal, Peacock rendre jó helyen megszólaló vokálja pedig csupán a shoegaze-dreampop világ legjobbjaival említhető egy napon: a jóleső libabőr a legenyhébb reakció, amit kivált hallgatójából.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
