Az ő fia volt a Richie Bravo művésznevű táncdalénekes, Riminibe látogató nyugdíjas csoportok készséges szórakoztatója és korosodó hölgyek szexuális szolgáltatója. Pénz hatására felizzó tettrekészségét nem örökölte egy osztrák érdekeltségű erőmű alkalmazottjaként Romániában dolgozó öccse, Ewald, Ulrich Seidl új filmjének hőse. Hiába minden igyekezete szexi fehérneműben is próbálkozó román menyasszonyának, csak nem akar a vágy felébredni a férfiban. Bezzeg a nő kiskamasz öcsikéivel való pajkos birkózásból csak úgy süt az erotika! Nem lesz lánykérés, Ewald új életet kezd – mint önjelölt dzsúdóoktató. Elhagyott falusi iskolaépületet bérel, gyerekeket toboroz, edzi őket, fiús játékokat játszanak, közösség szerveződik, a gyerekek imádják. A falusiak meg örülnek az ingyenes szolgáltatásnak, addig se csavarog az a büdös kölök, de aztán rájönnek, hogy egy pedofillal állnak szemben, s tán agyon is vernék, ha el nem menekül.
A rendező ravaszul próbára teszi a nézőt. Ugyanis a gyerekek közelsége után sóvárgó, de ezt a közelséget ki nem használó pedofil több érzelmi támaszt nyújt, mint a fiúk primitív családi közege: a kulcsjelenetben egyiküknek meg is kell ölnie az egyetlen lényt, egy nyulat, akitől otthon melegséget kapott, nehogy már elpuhuljon, és más legyen belőle, mint apjából, a durva alkoholistából. Seidl örök témája az emberekben élő privát pokol. Szenvtelenségével provokál. Filmjét idehaza be sem merik mutatni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
