Visszhang: koncert

Sting

Visszhang

Hosszú évtizedek alatt turnéról turnéra változott Sting kísérő zenekarának összetétele.

Valószínűleg ennek a fluktuációnak köszönhető, hogy a zenészek cserélődésével a dalok is változnak, mivel az új közreműködők a régebbi, legendás szerzeményeket is izgalmas ötletekkel színesíthetik, vagy akár a legújabb lemez erőtlen számait is dögössé tehetik élőben. Külön öröm volt, hogy a 71 éves előadóművész egyik legnagyobb hatású slágerének két versszakát is átengedte egyik vokalistájának.

A My Songs című turné budapesti állomásán tartott alig több mint másfél órás koncerten a dalok jól szerkesztett blokkokban, szünet nélkül követték egymást, az utolsó akkordok sokszor átfolytak a soron következő sláger első taktusaiba. De a közönség már az elején kapkodhatta a fejét, hiszen kezdésnek a Message in a Bottle, az Englishman in New York és az Every Little Thing She Does Is Magic című számokat játszották el. Az indítás megalapozta az este hangulatát, még ha kicsit kegyetlennek is tűnt azokkal szemben, akik kezdés előtt pár perccel még az Aréna bejáratánál próbáltak átjutni a nem valami jól szervezett biztonsági ellenőrzésen. A pörgős műsor, a szinte egymásba úszó dalok jót tettek a koncert dramaturgiájának, a lassabb vagy esetleg kevésbé ismert számok alatt sem ült le a hangulat, de azért hiányoztak a felkonferálások és anekdoták, amelyek igazán személyessé tették Sting korábbi életműkoncertjeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.