Visszhang: sziget

SUB.LAB.PRO: Ring

Visszhang

Hét nő, egyenruhában. Sötétszürke nadrág, fényes, tojáshéjszínű szatén­blúz.

Hajuk leszorítva. Lassan rendeződnek körbe a lassan gyorsuló és hangosodó zenére, hogy aztán az egymásra nagyon hasonlító alakjuk egészen az előadás legvégéig valóban összeolvadjon.

A finn származású, jelenleg Magyarországon élő koregráfus, Jenna Jalonen vezetésével készült táncprodukció egyértelműen a Sziget egyik legkiemelkedőbb (tánc)színházi produkciója. Mintha kimondottan ide álmodták volna. Díszlet nincs, a fények, a zene és a mozgás strukturálják a darabot. Az előadás egészen a gyökerekig megy vissza: a táncosok kört formálnak, megképezik a Napot és a Holdat, sőt mintha a születés előttre, egészen a petesejtig mozognának vissza. Aztán sámántáncot idéznek a tábortűz körül, és mintha körbezárnák az egész bolygónkat. Szirtaki csúszik át csárdásba, talán a fiatal nemzetközi táncos csapat múltját is beleoldották a közös alkotásba. Az egész játék a körformára épül, a táncosok ebbe olvadnak bele és ebből szakadnak ki, válnak eggyé és lépnek ki belőle. Amióta az önálló, zárt helyszínként működő színházsátor megszűnt, a helyszín inkább performance-ok és a tánc otthona lett. De még így is kérdéses, milyen produkció értelmezhető a fesztiválkeretek között, ahol a halk betétek, hosszas szólók nem élnek meg. A Ring viszont végig tartja a figyelmet, behúz, elveszünk a ritmusban és a gyorsan váltakozó fények között. Különösen adagolja a koreográfia a feszültséget: hullámzik az egész, vízbe hajított követ idéz: amint kisimul a felszín, jön a következő merülés. Transzélmény. Mi magunk vagyunk a tó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.