Visszhang: tévésorozat

Sunny

Visszhang

Katie Robbins a legjobbkor adaptálta Colin O’Sullivan The Dark Manual című regényét: tetőfokára hág a mesterséges intelligencia térnyerése feletti szorongás.

Ez persze nem újdonság, a dilemma ciklikusan visszatér, ahogy gépi megoldások veszik át az emberi munkavégzés bizonyos elemeit. Már a ludditák gépromboló akcióit is hasonló félelmek fűtötték. Ahogy a való életben, úgy a Sunnyban is háromféle hozzáállást láthatunk: a lelkes, veszélyekkel mit sem törődő technooptimizmust, a megadó alkalmazkodást, illetve a technofób elutasítást.

A Kiotóban élő amerikai Suzie (Rashida Jones) az utóbbiak tá­borát erősíti. Egy repülőgép-balesetben elveszíti japán férjét és kisfiát, szerencsétlenségére pedig a férfi cége egy külön neki tervezett házi robottal igyekszik vigasztalni. A túl­bozgó Sunny megjelenésével Suzie-ban felmerül a gyanú, hogy imádott férje titkolózott munkájával kapcsolatban. A nő és a robot nyomozásba kezdenek, ami egyre mélyebb összeesküvésekre derít fényt. A cselekményben szinte minden egy sötét dráma irányába mutat, de Robbins inkább a fekete komédia felé tereli a sorozatot, nem minden aránytévesztés nélkül. A nőéhez hasonló pasztellmiliő és a retrofuturisztikus dizájn remekül működik, de néha kevés, hogy elrejtse a sorozat felszínességét. Bár a gyász sötét felhőként ül Suzie-n, annak pszichológiai mélységeit sosem sikerül igazán kibontani, a vonakodó jellemábrázolás pedig minden figurát eltávolít a nézőtől. Ritkán mondunk ilyet, de most még a hosszabb játékidő is a széria javára vált volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."