Visszhang: koncert

Tame Impala

Visszhang

Két emlékem van a Tame Impala első szigetes koncertjéről: az egyik, hogy Somló Tamás állt mellettem. 

A másik pedig az, hogy alig lehetett hallani Kevin Parker hangját a sátorban, de megbízható informátorok szerint ez direkt volt így. Ezért is voltak fenntartásaim a második eljövetel előtt, de nemcsak ezzel, hanem a helyszínnel/időponttal kapcsolatban is. Utóbbi balsejtelmem sajnos bevált: hiába álltak egész sokan a nagyszínpad előtt, a Tame Impala lebegős zenéje egyszerűen nem Sziget-headliner produkció – az ma már a Dua Lipák, Calvin Harrisek, Ed Sheeranek terepe. Pedig 2013 óta sokat javult a műsor, és Parker hangja sem vész el annyira a mixben. Ráadásul a zenét lenyűgöző pszichedelikus vetítés kíséri, nem beszélve a Pink Floyd óta sokan mások által is lenyúlt kör alakú látványelemről, amely néha olyan hatást keltett, mint az A Dolog című sci-fi/horror klasszikus elején a Föld felé sodródó ufó. Én eléggé paráznék, ha úgy kellene zenélnem, hogy ezt a monstrumot folyamatosan föl-le emelgetik a fejem fölött, de a zenészeket látszólag nem zavarta. Főleg a középtempó uralta a műsort, és talán csak akkor pörgött fel igazán a hangulat, amikor elhangzott a Let It Happen – az a dal, amellyel Kevin Parker talán a legközelebb került a sláger fogalmához, és amelynek élő változatába még egy dropszerűség is belefért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.