E keret sokféle hangnemet elbír, de a legjobban talán a fekete komédia illik hozzá: imádjuk nézni, ahogy a hivatásos bűnözés világában járatlan hős csetlik-botlik – ahogy mi is tennénk. Harry és Jack Williams minisorozata ezzel a könnyen felismerhető alaphelyzettel játszik, de ravaszul ki is forgatja azt. Janet (Daisy Haggard), a munkahelyi balesetben megsérült aranyszívű vesztes és Samuel (Paterson Joseph) a Londonból vidékre költöző ügyvéd egy hullákkal és kokainnal tömött hajóroncsra bukkan egy észak-angol kisváros tengerpartján. Mindketten tudnának mit kezdeni a pénzzel: Janet főnöke a baleset után elcsalta a nő kártérítését, Samuel pedig eljátszotta családja megtakarításait. Vesztükre magukévá teszik a szajrét, amely egy rafinált francia drogbáróhoz, a Szabóhoz (Tchéky Karyo) tartozik…
A Williams testvérek Coenékhez vagy Martin McDonagh-hoz illő erőszakkal szembesítik karikatúraszerű figuráikat (egyikük-másikuk egy Wes Anderson-filmből sem lógna ki), akik a remekül válogatott színészgárdának hála könnyedén megtelnek élettel. Még egy elbűvölően giccses metanarratívát is kapunk, melyben a furcsa páros bűntársa által újraírt muscial kommentálja az egyre elfajuló eseményeket. Minden figurát és fordulatot láttunk már, de a szériának mindig sikerül egyet csavarni a kliséken. Néha görög tragédia, máskor éjsötét abszurd – a Tengerparti történetek pompás szórakozás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
