tévésorozat

Tengerparti történetek

Visszhang

A filmművészet örökké izgalmas toposza az akaratlanul törvényen kívülre sodródó kisember (Nem vénnek való vidék, Jackie Brown, Fargo).

E keret sokféle hangnemet elbír, de a legjobban talán a fekete komédia illik hozzá: imádjuk nézni, ahogy a hivatásos bűnözés világában járatlan hős csetlik-botlik – ahogy mi is tennénk. Harry és Jack Williams minisorozata ezzel a könnyen felismerhető alaphelyzettel játszik, de ravaszul ki is forgatja azt. Janet (Daisy Haggard), a munkahelyi balesetben megsérült aranyszívű vesztes és Samuel (Paterson Joseph) a Londonból vidékre költöző ügyvéd egy hullákkal és kokainnal tömött hajóroncsra bukkan egy észak-angol kisváros tengerpartján. Mindketten tudnának mit kezdeni a pénzzel: Janet főnöke a baleset után elcsalta a nő kártérítését, Samuel pedig eljátszotta családja megtakarításait. Vesztükre magukévá teszik a szajrét, amely egy rafinált francia drogbáróhoz, a Szabóhoz (Tchéky Karyo) tartozik…

A Williams testvérek Coenékhez vagy Martin McDonagh-hoz illő erőszakkal szembesítik karikatúraszerű figuráikat (egyikük-másikuk egy Wes Anderson-filmből sem lógna ki), akik a remekül válogatott színészgárdának hála könnyedén megtelnek élettel. Még egy elbűvölően giccses metanarratívát is kapunk, melyben a furcsa páros bűntársa által újraírt muscial kommentálja az egyre elfajuló eseményeket. Minden figurát és fordulatot láttunk már, de a szériának mindig sikerül egyet csavarni a kliséken. Néha görög tragédia, máskor éjsötét abszurd – a Tengerparti történetek pompás szórakozás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.