Visszhang: lemez

The Cleaners from Venus: K7

Visszhang

Martin Newell hetven­éves bácsi, aki egy angliai kisvárosban lakik.

Élete nagy részében kertészként dolgozott, emellett otthonában megszállottan készített lemezeket Cleaners from Venus néven, s azokat lemezkiadó híján a 80-as években másolt kazettákon küldözgette pár száz követőjének. A nagy áttörés nem vált valóra, még a kiválóan sikerült szólólemezével sem (The Greatest Living Englishman, 1994), amelynek az XTC-s Andy Partridge volt a producere. Az internetes zeneblogok korában azonban Newell életműve a helyé­re került, lemezeit újra elkezdték kiadni, neves zenekarok dolgozták fel a számait, dokumentumfilm készült róla, az Only a Shadow című dala pedig mára úgy számít klasszikusnak, hogy a megjelenésekor alig hallotta valaki.

A későn jött sikernek köszönhetően a 2010-es évekre a Cleaners >From Venus is feltámadt. Az újabb lemezek némiképp öregesebbek és sterilebbek a korábbiaknál, de a zene alig változott. Newell szentimentális, apró dolgokra rácsodálkozó dalai leginkább a 60-as évek pszichedelikus popját és a középkorszakos Beatlest idézik. A most megjelent K7 is ebbe a sorba illik, és vannak rajta ugyan felejthetőbb részek, de olyan pillanatok is, amelyekért érdemes meghallgatni: a Beautiful Stoned például a csúcsműnek tekinthető Going to Eng­landen (1987) is szerepelhetne, a lemez végén lévő A Wedding Band pedig még úgy is csodálatos, hogy utána egy lónyerítéssel fűszerezett, leginkább egy agrárműsor főcímzenéjére emlékeztető instrumentális szám billenti ki a hallgatót.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."