Élete nagy részében kertészként dolgozott, emellett otthonában megszállottan készített lemezeket Cleaners from Venus néven, s azokat lemezkiadó híján a 80-as években másolt kazettákon küldözgette pár száz követőjének. A nagy áttörés nem vált valóra, még a kiválóan sikerült szólólemezével sem (The Greatest Living Englishman, 1994), amelynek az XTC-s Andy Partridge volt a producere. Az internetes zeneblogok korában azonban Newell életműve a helyére került, lemezeit újra elkezdték kiadni, neves zenekarok dolgozták fel a számait, dokumentumfilm készült róla, az Only a Shadow című dala pedig mára úgy számít klasszikusnak, hogy a megjelenésekor alig hallotta valaki.
A későn jött sikernek köszönhetően a 2010-es évekre a Cleaners >From Venus is feltámadt. Az újabb lemezek némiképp öregesebbek és sterilebbek a korábbiaknál, de a zene alig változott. Newell szentimentális, apró dolgokra rácsodálkozó dalai leginkább a 60-as évek pszichedelikus popját és a középkorszakos Beatlest idézik. A most megjelent K7 is ebbe a sorba illik, és vannak rajta ugyan felejthetőbb részek, de olyan pillanatok is, amelyekért érdemes meghallgatni: a Beautiful Stoned például a csúcsműnek tekinthető Going to Englanden (1987) is szerepelhetne, a lemez végén lévő A Wedding Band pedig még úgy is csodálatos, hogy utána egy lónyerítéssel fűszerezett, leginkább egy agrárműsor főcímzenéjére emlékeztető instrumentális szám billenti ki a hallgatót.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
