Visszhang: lemez

The Decemberists: As It Ever Was, So It Will Be Again

Visszhang

A negyedszázada alakult amerikai indie-folk zenekar karrierje négy szuper albummal indult.

Ám ahogyan egyre nagyobb sikereket ért el, úgy csúszott valami félre. A Decemberists tagjai – akik külsőre inkább tűnnek a portlandi egyetem könyvtárosainak, mint rockzenészeknek – dalaikban a folkot és a kamarapopot házasították össze, időnként teret engedve a prog­resszív rock iránti rajongásuknak is. A karriercsúcsnak mondható 2006-os Crane Wife-ot azonban többnyire túlgondolt és túlírt anyagok követték, és azóta sosem találták meg igazán önmagukat Colin Meloyék, pedig szimpatikus irányokba kísérleteztek, és időnként elszórtak egy-egy olyan számot, ami a korai időkre emlékeztetett.

Az As It Ever Was, So It Will Be Again címe mintha reflektálna is az elmúlt évtized melléfogásaira, és a lemezt indítva hamar egyértelmű lesz, hogy a Decemberists régen látott formában van. Az új album visszatérés a gyökerekhez is, mivel felépítésében a zeneileg mindenfelé kalandozó Picaresque-re (2005) emlékeztet. A frontember Colin Meloy végre nem akarja magát túlvállalni és analóg szintiket nyomogatva összetett társadalmi problémákról értekezni, hanem tábortűz mellett is előadható, egyszerű(en hangzó) dalokat ír egyszerű embe­rekről – ez pedig ugyanolyan jól megy neki, mint húsz éve. Ilyen például a Shins-frontemberrel közösen előadott Burial Ground, vagy az America Made Me, de remekül működik a 20 perces, zajorkánban végződő lemezzáró dal, a Joan in the Garden is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.