Visszhang: lemez

The Streets

The Darker the Shadow the Brighter the Light

Visszhang

A brit hiphop a millennium környékén kezdett el egyenesbe jönni, és ebben nagy szerepe volt a The Streets mögött álló Mike Skinnernek.

A rapper az akkoriban feljövő UK-garage, a hiphop és a gitárzene elemeit keverte dalaiban, és első két nagylemezével (Original Pirate Material, A Grand Don’t Come for Free) nagyot robbantott. Skinner inkább a ravasz szövegeinek és hangszerelési ötleteinek köszönhette sikerét, bár az eszköztelen, szenvtelen szövegmondás kétségkívül jól illett a zenéjéhez.

Idővel az érdeklődés érezhetően lanyhult Skinner anyagai iránt. A családapává lett zenész az elmúlt évtizedben más projektekkel foglalkozott, néhány éve viszont újra elkezdett Streets-dalokat kiadni. A limitált vetítésű mozifilmmel is kísért The Darker the Shadow… 2011 óta az első nagylemeze, és nem is tűnt rossznak az időzítés, hiszen sok, mostanság népszerű brit előadó (Slowthai, Sleaford Mods) kétségtelenül az ő köpönyegéből bújt ki. A visszatérés azonban felemásra sikerült. Az elmúlt időszakban DJ-karriert is építő Skinner saját bevallása szerint a közönségen tesztelte új ötleteit, ennek ellenére (vagy épp emiatt?) az új Streets-lemez első két dala nem igazán húzza be a hallgatót. Vannak egészen jó pillanatok, például a korai időket idéző Walk of Shame, vagy a címadó szám, amely egy majd’ százéves ragtime mintájára épül, de összességében változó minőségű ötletek gyűjteménye a Darker the Shadow…, és nem a korai anyagokat idéző mestermű.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.