Visszhang: színház

Tulipán

Visszhang

A KV Társulat előadása tökéletesen illeszkedik az OFF Fesztivál idei tematikájához (Női sorsok, női rendezők).

Az anyai ágon öröklött mintáinkról szóló – Csábi Anna rendezésében és az ő szövegének felhasználásával készült – darabban a társulat tagjai mellett Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsa szerepel még. Mindenki számára ismerős képeket látunk, jelenetek és monológok formájában: az anyós, az anya és a menyasszony relációjában ismerjük meg egy pár dilemmáit. Például azt, hogy vállaljanak-e gyereket, legyen-e egyáltalán esküvőjük, s ha igen, milyen, kik legyenek ott, legyen-e vegán fogás vagy inkább ne. És egyáltalán, le akarnak-e élni együtt egy életet? Egy esküvő előkészületei közben napvilágra kerülnek a háttérbe szorított, elfedett transzgenerációs minták, amelyek eddig a tudattalan sötétjéből irányították a szereplők életét. Az előadás azt állítja, hogy ezek a problémák nem oldódnak meg maguktól, akkor sem, ha tudatosítjuk azokat, mert olyan erősen „öröklődik a sors”, hogy maga a tudatosítás nem elég a változtatáshoz.

A díszlet minimális, kellék is alig akad, ami nagy súlyt rak a színészekre. S ők bátran játszanak a nézőkkel is, például amikor édesanyja társaságában a mennyasszony anyagokat és ruhákat válogat az esküvőhöz, többször is végigsimítják a nézők ruháit. Mindenki mosolyog, hogy aztán a rákövetkező anya-lánya jelenet közben az arcunkra fagyjon a mosoly. Az előadást általában foglalkozás vagy beszélgetés követi az alkotókkal. És igen, vannak kérdéseink.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.