Visszhang: film

Valami különös

  • SzSz
  • 2024. november 20.

Visszhang

Röpke földi pályafutásunk értékelése terén két fő teória versenyez.

Az egyik szerint nem vagyunk többek porszemeknél, akiket néhány generáción belül úgyis elfúj a feledés szele; a másik ellenben úgy véli, minden egyes élet értékes és utánozhatatlan, épp ezért nyomot hagy a világban. Az ír Damian McCarthy gótikus ihletettségű horrorja egyértelműen utóbbi mellett teszi le a voksát.

A rendező ugyanabban a farmházban forgatta ezt, ahol első moziját, a 2020-as Figyelmeztetést, ráadásul az ötlet is nagyjából ugyanott pattant ki a fejéből. A címmel ellentétben nem csak egyetlen fura dolog akad itt: a film tele van különös figurákkal, nyakatekert mesékkel és rendhagyó megoldásokkal. Ott van mindjárt a főszereplő, Darcy Odello, egy vak régiségkereskedő, aki a személyes tárgyakat kézbe véve képes meglátni azok történetét. Amikor ikertestvérét, Danit meggyilkolják, úgy dönt, utánajár az esetnek; nem hiszi el ugyanis, hogy Dani pszichiáter férjének, Tednek egy páciense, Olin Boole volt a tettes. A gyilkosság évfordulóján megérkezik Ted házába – aki máris egy új nővel él együtt –, és hoz magával egy különös, életnagyságú fabábut is.

Egy korábbi kisfilmjében McCar­thy már felfedte Olin Boole háttértörténetét, a többi alak a Valami különösben csak szaggatott, balladisztikus elbeszélés útján ismerszik meg, többségük sajna nem különösebben összetett figura, ahogy a horrorelemektől sem dobunk hátast. Atmoszférateremtés terén azonban jelesre vizsgázik a film.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.