Amikor az elején, egy rövid flashback jelenet után ébredezik ágyában, maga King Kong éled álmából. Ez a King Kong azonban egy jóindulatú, engedelmes, félénk kisfiú, női társaságban olyan szégyenlős, mintha nem volna a létező legdurvább attrakció, a tévedésből néha sportként számon tartott pankráció texasi bajnoka, aki országos babérokra tör, sőt világelső szeretne lenni. Pontosabban a szintén sok-sok csicsás övet „elnyerő” (idézőjel az összecsapások előtt megbeszélt végeredmény miatt), ám a versenyzéstől az áhított világbajnoki cím nélkül visszavonult (a pankrációbizniszben viszont nagyon is aktív) apukája akarja ezt a családi dicsőségfalról még hiányzó trófeát. Sőt mind a négy fiából bajnokot akar faragni. A fiaira hagyományozott „vaskarom” nevű fogás, az ellenfél arcának megragadása, összeszorítása a se istent, se embert nem ismerő becsvágy kifejeződése. A megszállott pátriárka ambícióit csak a feltétlen tisztelettől a felébredő gyűlöletig, a naiv engedelmességtől a családi mitológiákkal való leszámolásig vezető utat bejáró, Zac Efron alakította Kevin éli túl.
A Von Erich család kisebb-nagyobb változtatásokkal előadott (volt egy ötödik, bátyjaihoz hasonlóan öngyilkos fiú) valóságos történetében a pankráció az értelmetlen sikerhajszolás analógiája, a siker maga pedig nem beteljesíti, hanem kiüresíti az emberéletet. Szokatlan nézőpont egy amerikai filmtől.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
