Visszhang: koncert

Ybl Miklós 209

Visszhang

Az Operaház hagyományosan koncerttel ünnepli Ybl Miklós születésnapját, az idén a 209.-et. Most Brahms-esttel tisztelegtek az évfordulón.

A díszlet szép, de a légkondicionálás túl hangos, a nagy fekete zongora kissé hiányos megvilágítást kap, és a nézőtér foghíjai is jelzik, hogy ide azért elsősorban az operák, nem pedig a zenekari hangversenyek kedvéért jönnek az embe­rek. Az Operaház zenekarát Kocsár Balázs vezényelte. Jó okkal cserélték meg a szimfonikus kon­certek hagyományos (nyitány)-versenymű-szimfónia sorrendjét. A nyitány ezúttal elmaradt, helyette a mester 3. F-dúr szimfóniája uralta az első félidőt. Kiegyensúlyozott előadás volt, az óvatos mértéktartás jegyében, így aztán végigunatkoztuk az egyébként kiváló remekművet. De Brahms ritkán hallható 2. B-dúr zongoraversenyéért érdemes volt eljönni. A mű ősbemutatója Budapesten volt 1881. november 9-én, épp a Filharmóniai Társaság Zenekarával, s a szerző maga játszotta a zongoraszólót. „Írtam egy apró kis zongoraversenyt egy parányi, csinos scherzóval” – írta Brahms Clara Schumannak, a maga ironikus stílusában a zeneirodalom egyik leghosszabb és az előadó számára leghálátlanabb zongoraversenyéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.