Visszhang: kiállítás

Ylla: A modern állatfotózás születése

Visszhang

A román apától és horvát anyától (mindketten magyar állampolgárok voltak) Bécsben született Ylla (Koffler Kamilla) életműve elsősorban fotótörténeti szempontból érdekes.

A teljes munkásságát az állatok fotózásának szentelte, de nem a korábban megszokott módokon. Ma már furcsának hangzik, de az ő fejében született meg az a gondolat, hogy az állatokat a saját élőhelyükön örökítse meg. Korábban Belgrádban tanult szobrászatot, Párizsba is azért költözött, hogy szobrászművészként fejlődhessen. Ergy Landau műtermében vállalt állást retusőrasszisztensként, ami megváltoztatta az életét. Két évre rá már megszervezte az első állatfotó-kiállítását (ekkor még hagyományos módon állatkertekben fotózott, illetve házi kedvencek kerültek a kamerája elé), és megnyitotta a saját fotóstúdióját is. „Jobban szerettem az állatokat, mint az embereket”, mondta. És amikor a képeit és a róla készült korabeli kisfilmet nézzük, amelyben kutyákkal kommunikál, ezt rögtön megérezzük mi is: ritkán látni ilyen összhangot ember és állat között, mintha valóban ismerné a nyelvüket. A kollégái mesélték róla, hogy mielőtt az álmát valóra váltva Afrikába utazhatott volna, az állatkertekben a fenevadaknak tartott ragadozók ketrecébe is bemászott. A nácik elől Amerikába menekült, és ott megint újba kezdett: gyerekeknek készített állatfotókkal illusztrált könyveket. A halálát egy vágtató marhacsorda okozta, 44 éves volt. Jó arányú válogatást látunk, az állatportrék sora kirajzolja egy különleges fotográfus arcélét is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.