De ez már egy új, Z generációs Moszkva tér, ahol nincs nagyhangú alfahím, seftelés a vonatjegyekkel, a politika pedig már szóra sem érdemes. Csak egy visszahúzódó, életfélelemmel küzdő fiú maradt, baráti társaság helyett pánikkal. De sikerült mindezt olyan szerethetően vászonra vinni, hogy azt sem bánjuk, ha ez az új nemzedéki közérzetfilm.
Misi az érettségi reggelén beveszi szokásos szorongásoldóját, majd elköveti azt a hibát, hogy pálinkát iszik rá, a kísérleti gyógyszer és a gyanús párlat elegye pedig visszarepíti az időben. Az újra és újra átélt nap fantasztikuma utat nyit számára titkos szerelméhez, ugyanakkor a felelősség is ráhárul, hogy megakadályozzon egy tragédiát.
Baranyi Benő az a vizsgázó, aki után nem jó következni. Első nagyjátékfilmként olyan időutazós coming-of-age vígjátékot készített, amelynek sikerül elkerülnie az önismétlés, a klisék és a kiszámíthatóság csapdáit, s így visszamenőleg is megkérdőjelezi a hátrányos helyzetére sűrűn hivatkozó, kevésbé jól sikerült magyar vígjátékok kifogásait.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
