A sztár kicsinál - Andrew Dominik: Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford(film)

  • Dercsényi Dávid
  • 2008. február 28.

Zene

Mintha már a címében felfedné kártyáit a mű: a mítosz maga lesz itt az értekezés tárgya; eposzok, balladák, népi narratívák befogadási stratégiái aktiválódnak a nézőben. A James fiúk és bandájuk az erdő sűrű koromsötétjébe burkolózva várják a vonatot, az fényárral érkezik, és teljesen beteríti a sínekre hordott torlasz tetején pózoló Jesse Jamest. Kezdjük is kapiskálni.

Mintha már a címében felfedné kártyáit a mű: a mítosz maga lesz itt az értekezés tárgya; eposzok, balladák, népi narratívák befogadási stratégiái aktiválódnak a nézőben. A James fiúk és bandájuk az erdő sűrű koromsötétjébe burkolózva várják a vonatot, az fényárral érkezik, és teljesen beteríti a sínekre hordott torlasz tetején pózoló Jesse Jamest. Kezdjük is kapiskálni.

Sokáig csak a szél fúj, a búzamező leng, Stetson- és egyéb kalapos figurák fecsegnek. A két lábon járó mítoszokat két lábon járó mítoszok játsszák, Sam Shepard az öregebb, Brad Pitt az ifjabb James fiú. Előbbi, Frank meg is idézi a mítoszt, bajsza, tekintete, reakciói a fellegekben, verset recitál, kiosztja a negédesen törleszkedő Robert Fordot, és hamar lelép a színről. Jesse ellenben hülyeségeket beszél, beképzelt, aztán túlságosan kegyetlen, vagyis zavarba ejtően emberi - talán kissé túlságosan is az, de erre még visszatérünk.

A jancsói hosszúságú jelenetek, a természet hangsúlyos jelenléte lassan különös, fárasztó, izmokat elsavósító magányt termel a nézőben is. Egy olyan elvadult és kiismerhetetlen világ vesz körül, amelyben nemcsak az útonállók takarásbeli mozgása érzékelhető, hanem valami borzongatóan emberi is. Csak a moziban lehet ilyen szép (és ennyire hosszú) egyetlen pillanat. Andrew Dominik nem sajnálja az időt, hagyja beérni, ránkérni egészen ezt a semmi világot, az idétlen, sablonosnak cseppet sem mondható pisztolyharcokat. A kezdeti nehézségek után így gond nélkül telik a film 160 perce, s azon kapjuk magunkat, hogy egyre közelebb kerülünk Jesse James dilemmájához.

A prérik Patkó Bandija pedig akkor is szőröstül-bőröstül hús-vér alak, ha a környezetében mindenki igyekszik emberfelettivé fényezni (operatőr: Roger Deakins). Legjobban persze Robert Ford, ez a komplexusokkal terhes "zöldfülű", aki a bálványépítési ambícióit saját komplexusai alapanyagaiból fedezi. A tapasztaltabb mozizók már tudják: a saját legendájának foglyaként gúzsba kötött, hírnevének súlya alatt roskadozó Jesse James és a kis Bob Ford pszichologizáló narratívája ekkor kezdi leszűkíteni a film értelmezési tartományát. Ezen a ponton érthető meg, hogy miért kellett Brad Pitt erre a szerepre! Mert amikor elmosódik a határ Jesse és Brad személye között, amikor már szétbogozhatatlan, hogy a mellékszereplők félénk pillantása Jamesnek vagy Pittnek szól, akkor pottyantja el a film az első kérdőjelet. Zseniális kettősség, vagy kissé szájbarágós, korlátolt univerzum? Már a kérdés fölmerülte is gyanús. És a színészi játék sem segít: Pitt jól és nagyon ismerősen játszik (hisz magát is játssza), míg Casey Affleck alakítása nyilván túl sok. Mindez csak árnyalatokban, nüanszokban jelentkezik ugyan, de döntőnek bizonyul.

Hisz innentől a hírnév önsúlyától szenvedő, azzal kezdeni mit sem tudó sztár lesz a főszereplő, nem pedig az ember. "A sztár is ember" - mondja végtére Dominik, a mítoszok avatott szakembere, hát szépen vagyunk, a préri hideglelős, szinte már bergmani magányából ide kifutni nem túl fényes érdem. Ehhez kellett ennyi idő és ilyen vértezet? S végezetül csőstül a csapás: a címben is olvasható gyilkosság után a narrátor balladai nyelve neutrálissá válik, a legenda pandanja, az efemer, a parvenü, a másodlagos Bob Ford története pedig már tényleg nem több, mint kötelező és teljesen felesleges kűr.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.