Lemez

Actress: Ghettoville

  • Lang Ádám
  • 2014. március 6.

Zene

Darren Cunningham a 2010-es, második Actress-lemez (a Splazsh) bass musictól áthatott, finoman játékos technójával lett az előremutató elektronikus zenét kedvelők titkos sztárja.

A techno megújítása után aztán nagyszabású művészi koncepciók, műfajokon átívelő zenei formák felé kezdett fordulni. A 2012-es nagybetűs Művön, az Elveszett Paradicsom ihlette R.I.P.-en a techno inkább már csak a hozzáállásban volt jelen: innentől Cunninghammel már mint valódi kortárs művésszel számolhattunk.

A friss interjúkból arra lehet következtetni, hogy a Ghettoville a végül négyfelvonásos Actress-projekt utolsó epizódja lesz. Ahhoz, hogy megérthessük, az első Actress EP-re, a 2004-es, grime-os hatásokat is mutató No Tricksre és a 2008-as debüt, a szűkös otthoni környezetben készített Hazyville nyomasztó tereire kell visszagondolni. A műfaji truváj és a nagybetűs művészet után ugyanis a következő lépés a szociális beágyazás lett Actressnél. A Halott ember filmzenéje ez városi, de nem kevésbé kietlen környezetben. Gyerekkorának tájait, lepattant negyedeit járják be a lassan cammogó, destruált ipari trekkek - elszórva egy-két meglepően szép pillanattal, hol az r&b, hol a szintipop felé kilengve. Ezekből az elpuhulásokból azonban nem ártott volna több, mert összességében a Ghettoville realista ihletésű rideg monotóniája célját téveszti: a kilátástalanságot és az unalmat nem feldolgozza, hanem csak megismétli. Ennek ellenére Cunningham Actress-sztorija az elektronikus zene egyik, vívmányaiban és következetességében is szép fejezete lett.

Ninja Tune, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.