Koncert

Lord Mouse and the Kalypso Katz

  • - kt -
  • 2014. március 6.

Zene

A calypso mint zenei stílus Trinidadról származik, és korábbi, látványosan felívelő népszerűsége már jó néhány évtizede kihunyni látszik - még a szülőhelyén is. Most az "autentikus" calypsóról beszélünk, semmi elektronika, semmi dobfelszerelés. A magát Lord Mouse-nak nevező fiatalembernek a hírek szerint történetesen éppen ez a műfaj akadt be, alig hozzáférhető régi calypsofelvételekre vadászott éveken át.

Aztán ebből lett ez a 2008-as születésű zenekar, sőt nem is zenekar, hanem egy látványos női kórussal kiegészített big band - hiszen összesen tizenhét fő tartózkodik a színpadon. Jó sokba kerülhetett a repülőjegyük Trinidadból - gondolhatnánk, de valójában berliniek ők, az ott bevett módon: van közöttük amerikai, lengyel, francia, orosz, talán még német is.

A megjelenésük eleve különös: először a tíz zenész kopott, gyűrött utcai ruhában, aztán a hat kalipszócica a legvadabb neonszínekben, foszforeszkáló szemfesték, rózsaszín paróka - máris tavasz van és Trinidad. Aztán Egér Úr énekelni kezd, és innentől kezdve világos: az egész produkció az ő nyers hangjára épül, meg arra, ahogy visszafogottan dobálja nyúlánk tagjait.

A koncert elején egy kissé még bizonytalan a hangosítás, pont Lord Mouse hangja nem emelkedik ki a háttérből. De aztán minden rendbe jön, innen már a kalipszós lüktetésé a főszerep - arról viszont, hogy a lendület, a derű másfél órán keresztül fennmaradjon, az ének- (és hangulat)szekció gondoskodik. Kár, hogy a zenészek viszont háttérbe szorulnak (nem elég jók netán? - ez alig hihető), egyedül az ukulelés jut igazi szólóhoz és duettben éneklési lehetőséghez: meggyőző teljesítménnyel.

Az együttesnek mindvégig sikerül tartania a magas hőfokot, a lányok még ruhát is váltanak, sőt énektudásból is bizonyítanak. Nem csoda, hogy amint hírlik, Berlinben igen nagy a lelkesedés irántuk: a közönség végigtáncolja a fellépéseiket.

Müpa, Fesztiválszínház, február 1.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.