A bús keringőhöz attacca kapcsolódott a szerző Hegedűversenye, a szólista a valcer végén settenkedett be a pódiumra, lemondva az üdvözlő tapsról. A moszkvai születésű Alexandra Soumm állítólag 25 éves, a harmadát letagadhatja. Párizsban él, Oroszhonból elköltözött (nem disszidált/emigrált: a történelem kedvezményezettje ő). Guadagniniján korábban Leonidasz Kavakosz játszott, s bár ő nem akkora formátum, mint a görög, még lehet belőle. Technikai kérdésekről - nyilván jó ideje - fölösleges beszélni vele kapcsolatban; az első tétel néhány forszírozott hangját a debütálás kockázatának tudjuk be, viszont nem felejtjük, hogy pianissimói is könnyedén átjöttek a zenekaron, és a legtestesebb motívumokat is mértékkel tudja adagolni. Kamarazenészi kíváncsisággal és közlékenységgel mesélte el a versenyművet, személyiségét a Nemzeti Filharmonikusok hallhatóan elfogadta, és lelkes együttműködéssel honorálta.
Szünet urán Schuberté volt a pálya. A könnyedre, sőt pajkosra sikerült 3. szimfónia, bár rossinisnak mondják, inkább Haydn előtti tisztelgésnek hatott, rusztikus dudabasszussal, ländlerkarakterekkel, peckesen táncoló fafúvókkal (Szatmári Zsolt, klarinét!). A végére maradt a meglepetés: a melankolikusan lázongó Befejezetlen szimfóniát kéttételesnek ismertük, ám ráadásként a töredékekből rekonstruált harmadik tételt vezényelte Kocsis Zoltán - első megdöbbenésünkből még nem sikerült magunkhoz térni. Üde szólista, nagy karmester, régi-új tétel - csak az élő zene az igazi.
Müpa, január 30.
