Koncert

SOUMM, NFZ

  • - ba -
  • 2014. március 6.

Zene

SOUMM, NFZ, Müpa, 1400 néző, vezette Kocsis. Az első félidőben nyelvrokonunk, a zenetörténet tán legnagyobb whiskyfogyasztója, Sibelius uralta a mezőnyt. A sógor Halál című darabjához komponált Valse triste, bár nyitó szám volt, mégis teljes koncentrációval, csipkefinomságú hangszeres felrakásban szólalt meg. Csajkovszkij a melodikus íveket, Richard Strauss a ritmus ironikus szabadságát irigyelhette.

A bús keringőhöz attacca kapcsolódott a szerző Hegedűversenye, a szólista a valcer végén settenkedett be a pódiumra, lemondva az üdvözlő tapsról. A moszkvai születésű Alexandra Soumm állítólag 25 éves, a harmadát letagadhatja. Párizsban él, Oroszhonból elköltözött (nem disszidált/emigrált: a történelem kedvezményezettje ő). Guadagniniján korábban Leonidasz Kavakosz játszott, s bár ő nem akkora formátum, mint a görög, még lehet belőle. Technikai kérdésekről - nyilván jó ideje - fölösleges beszélni vele kapcsolatban; az első tétel néhány forszírozott hangját a debütálás kockázatának tudjuk be, viszont nem felejtjük, hogy pianissimói is könnyedén átjöttek a zenekaron, és a legtestesebb motívumokat is mértékkel tudja adagolni. Kamarazenészi kíváncsisággal és közlékenységgel mesélte el a versenyművet, személyiségét a Nemzeti Filharmonikusok hallhatóan elfogadta, és lelkes együttműködéssel honorálta.

Szünet urán Schuberté volt a pálya. A könnyedre, sőt pajkosra sikerült 3. szimfónia, bár rossinisnak mondják, inkább Haydn előtti tisztelgésnek hatott, rusztikus dudabasszussal, ländlerkarakterekkel, peckesen táncoló fafúvókkal (Szatmári Zsolt, klarinét!). A végére maradt a meglepetés: a melankolikusan lázongó Befejezetlen szimfóniát kéttételesnek ismertük, ám ráadásként a töredékekből rekonstruált harmadik tételt vezényelte Kocsis Zoltán - első megdöbbenésünkből még nem sikerült magunkhoz térni. Üde szólista, nagy karmester, régi-új tétel - csak az élő zene az igazi.

Müpa, január 30.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.